Greta Thunberg, a svéd klíma-aktivista diáklány nemrég ünnepelte 18. születésnapját; s ennek apropóján ő is téma volt ma a Retro Rádió reggeli műsorában. Bochkor Gábor műsorvezető tájékoztatta a hallgatókat, hogy ki ez a Greta Thunberg, s elmondta róla azt is, hogy „gyakorlatilag minden tettével felhívja a figyelmet a környezetvédelem fontosságára; mindent száműzött az életéből, ami környezetszennyező, ezért pl. nem hajlandó repülővel utazni.” Azt is megtudtuk Gretáról, hogy „2019-ben az ENSZ klímacsúcsán sírva kérte számon a jelenlévő 60 államfőt, hogy hogyan merészelik ellopni az álmait, a gyerekkorát”, de „mindez csak „üres szavakkal való dobálózás”– tette hozzá Bochkor.
Ez utóbbiban nincs igaza Bochkornak; Greta a klímacsúcson egyáltalán nem üres szavakat mondott. Kőkemény tényeket sorolt, amelyek mind arról szóltak, hogy az országok felelős vezetői saját mostani előnyeikért és kényelmükért nem hoznak meg – vagy nem tartanak be – olyan döntéseket, amelyek pedig irgalmatlanul fontosak lennének a következő nemzedékek normális életlehetőségei szempontjából. Az egész felszólalásban éppen az volt a megrendítő, hogy egy 17 éves gyereklány – aki ráadásul az asperger szindróma hátrányával él – szegezi a Föld élhető voltának és a jövő emberi kultúrájának veszélyeztetésével kapcsolatos vádat a teljes mai felnőtt-társadalomnak.
Vajon miért kérdezi Bochkor Gábor – szinte számonkérő hangsúllyal –, hogy „Thunberg azon túl, hogy felszólalt, mert volt egy platformja, amúgy mit tesz? Tevékenyen mit tesz?” (Ez a kérdése egyébként különösen érdekes annak tükrében, hogy az előbb még azt mondta róla, hogy „minden tettével felhívja a figyelmet … mindent száműzött az életéből…”.) Mi a csudát várna még ettől a lánytól?
Ott azonban kezd igaza lenni Bochkornak, amikor azt mondja, hogy „Nagyon sokan megígérik, hogy mit tesznek majd meg a bolygó megmentéséért. Nem tudom, ezek nem üres szavak-e.” De igen, sajnos nagyon gyakran üres szavak. De hiszen Gretának is éppen ez a baja, pontosan erről beszélt a klímacsúcson; arról, hogy sorra születnek a nemzetközi egyezmények, az országok fontos környezetvédő vállalásokat tesznek, aztán azokból alig valósul meg valami.
A mondataiból úgy tűnik, hogy Bochkornak leegyszerűsített – s ennyiben hibás – fogalma van a környezetvédelemről. Azt mondja: „tévedés, hogy a környezetvédelem az egyénnél, a kisembernél kezdődik. Nem miattam van műanyag csomagolás. Nem kapok más csomagolásban. Nem rajtam múlik.” Ez azért hibás leegyszerűsítés, mert egy részigazságot mond igazságként. Önmagában egy kisember tényleg nem tud megváltoztatni egy világméretű rendszert. Valóban nem Bochkor Gábor miatt van műanyag csomagolás.
A környezetvédelem a kisembernél, a vállalkozónál, a gyárigazgatónál, a mérnöknél és a miniszternél kezdődik. Egyszerre. Mindannyiuknak van döntési lehetősége. Kinek kisebb, kinek nagyobb. A maga szintjén mindenki választhat. A kisember is. Például vihet magával a boltba otthon készített, pehelykönnyű zsákocskákat – sok helyen már magában a boltban is vehet ilyeneket –, amelyek kiváltják a műanyag csomagolást (persze nem mindenhol), s amelyek számtalanszor újra használhatók.
A cikk kezdő kérdésére végül is nem tudok választ adni. Talán frusztrálja Bochkor Gábort, hogy egy gyereknek van igaza a felnőttekkel szemben? Talán. Sok felnőtt van így. Vagy őt is az zavarja, hogy sok a szöveg, s kevés az eredmény? Ebben igaza volna. De azt azért elfogadhatja, hogy – Greta nyomán – annyit mi is megtehetnénk, hogy legalább a saját életünkre vonatkozóan elkezdünk megváltozni. Mert a környezetvédelem nem általában a kisembernél kezdődik, hanem mindig konkrétan „nálam”.
[A 24.hu (2021. 01. 06.) híradása alapján készült.]
