Így mutatkozott be leendő munkatársainak Demeter Szilárd, amikor kinevezték a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának.[i] –Ez a felütés előrejelezte a folytatást; mindig mindenben követte OV vonalát. Ő a „leghűségesebb janicsár”. Most viszont már túl is tett a példaképén. Alábbi története arra példa, hogy mire vezet, ha egy tanítvány elvakultan követi mesterét.

Nem kell hozzá pszichológusnak lenni, hogy észrevegyük: bár Orbán V. egész személyiségére is alaposan rányomja a bélyegét a Soros György iránti valós (vagy csak stratégiai okokból „kiválóan” eljátszott) gyűlölködés, de DSz tegnap közzétett „gázkamrázós Sorosozása” már olyan mértékű mélyre-süllyedés, amely erkölcsileg is felháborító és kirívóan elfogadhatatlan. Egyébként talán a büntethetőség kérdését is fölveti.

1.) Az írás

November 28.-án, szombat délelőtt DSz közzétett egy publicisztikát[ii]: [Az idézeteket az alábbiakban dőlt betűvel jelzem.]

Sor(o)s

Elég sok olyan alkotót vagy értelmiségit látok, aki kifelé megy az életből, és visszatekintve az életművére azt érzékeli, hogy könnyűnek találtatik, halála után két perccel még az életrajzírói is elfelejtik. Valahol megértem az ilyenek frusztrációit. Rosszul választottak, és most szembesülnek a következményekkel. Mindenki a saját életét éli, de ami fontosabb, ahogyan a filozófusok megmondták: mindenki a saját halálát halja.

Soros György vélhetően ugyanezzel küzd. Nagyjából az élete végén mart belé a közhely, hogy a pénz nem boldogít, nem viheti magával fogában tartva a túlsó partra. A család nemzedékekre menően anyagi biztonságban, szóval egy kérdés maradt: mi lesz Soros Györggyel, ha már ő nem lesz?

Írni tehetségtelen, gondolatrendszere zavaros és inkonzisztens. Van annyira okos, hogy belássa: nem zseni. Ez lehet a legnagyobb fájdalma.

Soros György saját halála kapujában önnön szobrát faragja. Küldetéstudata van. Küldetése: Soros György, az új messiás. Csakhogy hiányzik mögüle a transzcendencia. Soros György istene Soros György, aki Soros György képében leszállott közénk.

Egy világméretű sakktáblán tologatja a bábukat. És mivel pénzügyi sikerének a titka az, hogy tisztességtelenül játszott, ezért a világmegváltásban is folyamatosan a szája íze szerint változtatja a játékszabályokat. Ő a játékmester, a bíró, a csatár, és ő számolja a gólokat is.

A világtörténelemben láttunk már ilyent. Akinek elég pénz és hatalom adatott, abból diktátor lett, akinek nem, az diktátor szolgálólánya – és kivétel nélkül mindegyik hullahegyeken akart felkapaszkodni az örökkévalóság trónjáig.

Az a helyzet, hogy Soros trónjához most rajtunk keresztül vezet az út. Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális nyitott társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos, mi, európai nemzetek pedig arra vagyunk ítélve, hogy egymást eltaposva, egymásra mászva próbáljunk az utolsó korty levegőért küzdeni.

A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók. Mindegy, hogy nyitott társadalomnak, vagy jogállamiságnak, vagy szolidaritásnak hívják-e a verbális furkósbotokat - mind a jogfosztás eszközeiként szolgálnak. Amikor kétségbe vonják a magyar választópolgárok akaratát, képességét arra vonatkozóan, hogy megválasszák, hogyan akarnak élni, kit akarnak hatalmon látni, akkor tulajdonképpen azt mondják rólunk, hogy nagy az orrunk, büdösek vagyunk és tetvesek. Alacsonyabb rendű „lényeknek” tartanak. Higgyétek el, gyakorlatilag ezt gondolják egész Közép-Kelet Európáról, minden káeurópai nemzetről.

Az egyébként klasszikus felsőbbrendű gyarmatosító magatartást egy ködös utópiával fejelik meg. Mert Nyugaton se jobb a helyzet, a liberárjáknak is megvan a maguk harca: a másság ájult kultusza azt célozza, hogy ne lehess önmagad. Célkeresztbe fognak bárkit, akit nem tudnak multikulturális embernek faragni. Jobban hangzik, mint az Übermensch, de lényegét tekintve ugyanaz.

Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai.

Semmit nem tanultak a XX. századból.

2.) A reakciók

Nem csoda, hogy ettől „felrobbant” az internet. Órákon belül seregnyi felháborodott reakció érkezett erre a „szennyírásra”.[iii] Többek között neves közéleti személyiségek:

Bajnai Gordon Orbán Viktornak (Facebookon):

Amennyiben Demeter Szilárd még hétfőn is az Ön kormányának tisztviselője, akkor ezt a nyilatkozatot nyilván mi magyarok, és az egész világ a magyar kormány álláspontjának tekinti majd.

Ha így lesz, én – sokakkal együtt – Ön helyett is szégyenkezni fogok hazám és a magyarok nevében. Ne legyen így!

 Vámos Miklós (Facebook)

Kérem szépen, én megpróbáltam némi megértéssel szemlélni DSZ ámokfutását. Nem szóltam, amikor úgy döntött, álmából felébresztve is jobb novellát ír, mint az őt kritizáló szerzők (én még nem tartoztam közébük), cigaretta és kávé nélkül. Rendben, a kóros önbizalom nem bűncselekmény.

De ez a nyilatkozata már az: „Európa Soros György gázkamrája: a multikulturális társadalom kapszulájából árad a mérgező gáz, ami az európai életformára halálos. Soros György a liberális Führer. A liberárja hadserege pedig szolgaibb módon isteníti, mint anno Hitlert a sajátjai.”

Bárkinek megmutatom a BTK-ban a vonatkozó paragrafusokat. Most pedig üzenem neki, hogy ha elment az esze, hagyja ott felelős állását, takarodjon melegebb égtájakra, próbálja megtalálni, addig is fogja be.

 * * *

De a fentiek mellett teljesen érthető, hogy a zsidó szervezetek is azonnal szóvá tették ennek a „gázkamrázós” írásnak az elfogadhatatlanságát:

Izrael magyarországi nagykövetsége (Twitteren angolul)

Teljes mértékben elutasítjuk a holokauszt emlékének bármilyen célú felhasználását vagy az azzal történő visszaélést, ahogy az sajnos egy mai véleménycikkben megjelent. Nincs helye annak, hogy az emberiség történelmének legsúlyosabb bűncselekményét vagy annak elkövetőit összekapcsoljuk bármilyen kortárs vitával, függetlenül attól, hogy az mennyire jelentős.

 Köves Slomó

Demeter Szilárd „eszmefuttatása” ízléstelen és méltatlan. Lehet Soros György politikai aktivitásával és üzleti tevékenységével egyet nem érteni és vitatkozni, de személyét Hitlerhez és tevékenységét a gázkamrákhoz hasonlítani nehezen tekinthető többnek otromba provokációnál.

A fennálló világrend érvényes konzervatív kritikáját adni nem csak lehetséges, de szükséges is. Konzervatívnak lenni azonban egyebek mellett annyit is tesz, hogy pontosan tisztában vagyunk azokkal a nyelvi keretekkel, melyeknek határait nem lépjük át, nem mossuk el. Nem vulgarizáljuk azt, amit nem lehet vulgarizálni.

 * * *

Külön fejezet ebben a történetben a Mazsihisz reakciója, amely talán a legkorábbi volt. De nem ezért érdemel külön figyelmet, hanem azért, mert DSz nekik külön (és azonnal, még szombat este) válaszolt. Véleményem szerint azonban ez a válasz talán még súlyosbítja is DSz eredeti írásának a megítélését.[iv]

Mazsihisz

Európát gázkamrának minősíteni ízléstelen, 75 évvel Auschwitz után egy állami intézmény vezetőjétől pedig megbocsáthatatlan. Auschwitzban több mint 430 ezer honfitársunkat gázosították el. Aki ezt aktuálpolitikai vita kapcsán, akár csak áttételesen is relativizálja, az érzéketlen a 20. századi magyar történelem és a honi zsidóság fájdalmai iránt.

 Demeter Szilárd válasza (FB)

Válasz a Mazsihisznek

A Holokauszt, és mindaz, ami a XX. században történt a zsidósággal, kisajátíthatatlan. Mindannyiunk közös öröksége. És mindannyiunk közös felelőssége, hogy soha többé ne forduljon elő még csak hasonló sem Európában.

A hangsúly jelenleg a hasonlón van. Európában, pontosabban az Európai Unióban ma a „nyílt társadalom“ eszméjének égisze alatt az illegális migrációt támogatják. A migránsok többsége muszlim. Az EU hangadói, élükön Soros György spekulánssal gyakorlatilag új antiszemitizmust importálnak – atrocitások, zsidók életét veszélyeztető terrortámadások tömkelege bizonyítja ezt az elmúlt évekből.

És jelenleg nem csak a zsidók vannak veszélyben. A jogállamiság gumifogalmával, a szolidaritás és tolerancia fogalmainak kiforgatásával minden olyan polgár veszélybe kerül, aki a zsidó-keresztény kultúrán alapuló többezer éves európai életformát szeretné megőrizni.

Ezt az életformát most támadják. Azzal, hogy például a lengyeleket és a magyarokat ki akarják taszítani az „európaiak” köréből (anélkül, hogy tudnánk, pontosan mit is értenek az európaiság fogalma alatt), gyakorlatilag azt a gesztust ismétlik meg, mint amikor zsidókat előbb másodrendű polgároknak minősítették, majd kivetették a politikai közösség tagjai közül (erről Hannah Arendt ír igen okosakat).

75 évvel Auschwitz után ott tartunk, hogy a liberális mainstream nettó náci logikát működtet. Ez valóban elfogadhatatlan. És én nem is fogadom el.

Azt szeretném, hogy Magyarország továbbra is Európa egyik legbiztonságosabb országa maradjon mind a zsidó-, mind a keresztény magyarok számára.

 Tisztelettel,
Demeter Szilárd”

Megítélésem szerint: ha az eredeti cikk kiegészítésének, magyarázatának tekintjük ezt a válaszlevelet (márpedig mi más lehetne?), akkor az a mondat, hogy „75 évvel Auschwitz után ott tartunk, hogy a liberális mainstream nettó náci logikát működtet” egyértelműen megismétli a holokauszt relativizálását és sok-tízmillió európai embertársunk „le-nácizását”.

3.) Az írás visszavonása

Bár a Mazsihisznak küldött válaszában DSz még abszolút „önérzetes” volt, nem mutatott semmi megbánást, még nagyon óvatosan sem kért elnézést, érzékelve a kialakult közhangulatot egy nappal később már jobbnak látta valamennyire visszavonulni. Vasárnap délben bejelentette, hogy visszavonja „gázkamrázós” írását.[v]

Függetlenül attól, hogy mit gondolok az igazamról, és függetlenül attól, hogy az Alaptörvény által garantált vélemény- és szólásszabadságot ahogy eddig is, ezután is védeni fogom, a Sor(o)s című publicisztikámat ezennel visszavonom. A Facebook egy Kertész Imre-idézet miatt letiltott három napra, onnan nem tudom törölni a posztot, tehát a Facebook-oldalamat törlöm.

Abban igazat adok az engem kritizálóknak, hogy nácizni ma relativizálás, és a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét. A közeljövőben ehhez tartom magam.

Nem vitás, hogy ez a „visszavonás” nagyon felemásra sikerült. Egyedül a „le-nácizás” kérdésében fogadja el a kritikát. De ha most visszalapozunk ennek az írásnak az elejére, s átfutjuk az eredeti írást, látni fogjuk, hogy abban nem szerepel a „náci” szó. DSz tehát lényegében nem az eredeti, botrányt kavaró írását vonta vissza – sőt, azzal kapcsolatban tulajdonképpen elhatárolta magát saját „visszavonásától” –, hanem csak a Mazsihisznek írt válaszát. Azt pedig csak ő tudja, hogy ez szándékosan rafinált hadicsel volt-e részéről.

A folytatást még nem tudjuk. Talán majd holnap.

[i] https://24.hu/kultura/2019/06/06/demeter-szilard-petofi-irodalmi-muzeum-orban-viktor-kulturharc/

[ii] https://www.origo.hu/itthon/20201128-soros-demeter-szilard-irasa.html

[iii] https://24.hu/belfold/2020/11/29/demeter-szilard-koves-slomo-biralat-provokacio/

https://telex.hu/belfold/2020/11/29/koves-slomo-reakcio-demeter-szilard

[iv] https://mandiner.hu/cikk/20201128_mazsihisz_demeter_szilard_belfold_soros_gyorgy##

[v] https://magyarnemzet.hu/belfold/demeter-szilard-visszavonta-a-nagy-vitat-kivalto-irasat-9025508/