Az elnök-asszony közzétette (sandorpalota.hu) a COP28-on (Dubajban, az ENSZ 2023. évi klímaváltozási konferenciáján) elmondott beszédét. Elég ellentmondásosra sikerült. Nézzük a részleteket!
A honlapon közzétett szövegben szerepel egy 3-mondatos bevezető is: „Nem a túlnépesedés a probléma. A család nem az oka, hanem megoldása az éghajlati válságnak. A fiatalokat nem rettegésben kell tartani, hanem támogatni kell.” Valószínű, hogy ez az utólag odatett kivonata az előadásnak, bár szóhasználatában – és tartalmában – nem mindenhol egyezik a részletes kifejtéssel.
Kezdésként NK lényegében eldicsekedett azzal, hogy Magyarország milyen szép eredményeket ért el az 1990-es állapothoz képest. Valóban örvendetesek az adataink, bár itthon azért tudjuk, hogy sajnos döntően nem a fejlesztéseknek köszönhető a szén-dioxid kibocsátásunk csökkenése, hanem annak, hogy a rendszerváltáskor összeomlott a szocialista nehézipar. (Amely összeomlásnak pedig igen súlyos negatív hatásai is voltak, pl. a cigány-magyarok nagyarányú munkanélkülivé válása.)
Az pedig sajnos csak féligazság, amit állít, hogy „Magyarország élen jár a zöld energia előállításában és tárolásában”. Ugyanis egyrészt a kormány egy értelmetlen rendelettel hosszú évekre lehetetlenné tette új szélerőművek létrehozását; másrészt a napelemek terén sincs minden rendben, mert hiába futott fel örvendetesen a napelemek támogatott telepítése, a kormány „elfeledkezett” az így termelt energia hálózatba való visszatáplálásának időben való előkészítéséről.
Ezután így vezette be NK a legfontosabb mondandóját: „Egyetlen kérdésről szeretnék önöknek beszélni: a családról.” De azután kiderült, hogy amikor „családot” mond, lényegében „gyerekvállalásra” gondol. Részletes gazdasági és demográfiai adatokkal – a GDP és a termékenységi arányszám 1990 óta bekövetkezett változásaival – támasztotta alá az ismert tényt, hogy a „jóléti államokban” érvényesül a „nagyobb jólét, kevesebb gyermek” összefüggés, s ezért „drámai népességcsökkenésnek vagyunk szemtanúi”. És meg is fogalmazta hangsúlyos üzenetét: „Nem a túlnépesedés a probléma”. Különös mondat. Ugyanis a globális klímaváltozás sok oka között az egyik meghatározó elem kétségtelenül a túlnépesedés. Önmagában persze értelemszerűen igaz, hogy a túlnépesedés tényleg nem „a” probléma. De „az egyik döntő” probléma.
„A család nem oka, hanem megoldása az éghajlati válságnak.” – folytatja NK. Ez is különös mondat. A mondat első állítása (az, hogy „nem oka”) tulajdonképpen ok-talan, hiszen soha senki nem állította, hogy „a család” lenne az oka a klímaválságnak. A család, mint olyan? Mint együttélési forma? Rejtélyes állítás. De ha megértettük, hogy a „család” szó ebben a beszédben lényegében gyerekvállalást jelent, akkor visszajutunk az előző gondolathoz, miszerint a klímaválsággal kapcsolatban „nem a túlnépesedés a probléma”. Tudjuk, hogy nálunk éppenséggel a népesség-fogyás a probléma, de ettől még globális léptékben a túlnépesedés továbbra is feszítő gond. Márpedig Dubajban nem Magyarország külön problémája a kérdés, hanem a globális folyamat.
A fenti mondat második fele – miszerint „a család a megoldása az éghajlati válságnak” – pedig végképp rejtvény. Ötletem sincs, hogy a család mint olyan – vagy a gyerekvállalás – hogyan lehetne „megoldása” az éghajlati válságnak. Az emberek életmódváltozása lenne a megoldás (pontosabban a megoldásnak egy fontos része) – de függetlenül attól, hogy az adott emberek családokban élnek, vagy magányosan, vagy akár kommunákban.
Az előadás záró része a fiatalokról szólt, de ezen belül konkrétan továbbra is elsődlegesen a gyerekvállalásról: „Ne tántorítsuk el a fiatalokat a gyermekvállalástól! A bolygóért való felelősségérzet előfeltétele, hogy átérezzük az élet folytatásának felelősségét is.” „Kinek óvjuk meg a Földet, ha nem a gyermekeinknek?” Ezek szép gondolatok, de pl. a „ne tántorítsuk el” felhívás lényegében csak nálunk és a hasonló demográfiai helyzetben lévő, jóléti társadalmakban aktuálisak. A Földgolyó másik oldalán, a „szegény világban” – akiknek a képviselői szintén ott vannak Dubajban – nem a gyerek-hiány a probléma, hanem éppenséggel a „nem-akart” gyermekek világra jövetele.
A záró-gondolat szintén nagyon szép, emberi: „Szüntessük meg a félelem kultúráját!” „A fiatalokat nem rettegésben kell tartani, hanem támogatni kell.” De a helyzet nem ilyen egyszerű. Nem szimpla elhatározás kérdése ez a „megszüntetés”. Nem „valakik” tartják rettegésben a fiatalokat tudatlanságból vagy rosszindulatból, hanem maga a fenyegető válsághelyzet – és főleg annak jelenleg is fokozódó romlása – váltja ki az emberekben a jövőtől való félelmet, a „klíma-frászt”, ami sajnos sok fiatal lányban valóban elvezet arra az elhatározásra, hogy „nem szülök gyereket erre a világra”. Tehát valóban dolgoznunk kell azon, hogy hogyan kellene józanul és okosan kezelni a válsághelyzetet, s az is kétségbe vonhatatlan, hogy a pánik és a tehetetlenségbe fulladó rettegés nem jó, mert csak nehezíti a megoldás keresését és megtalálását. Ugyanakkor a probléma megkerülése – s ezzel lényegében a súlytalanítása – talán még rosszabb.
Amikor NK zárásként azt mondja, hogy „Hallgassunk Ferenc pápára, és mondjunk igent az életre!”, lényegében megint a gyerek-születésről beszél, hiszen a pápa abortusszal kapcsolatos álláspontjára utal. (Egyébként nagyon nagy kár, hogy országunk vezetői Ferenc pápa más útmutatásait – pl. a menedékkérőkre és meleg honfitársainkra vonatkozó véleményét – viszont határozottan elutasítják.)
Összegezve: Novák Katalin beszéde fontos kérdésekről szól, a demográfiai változásokról, a jólét és a gyerekvállalás kapcsolatáról, a népességfogyásról stb. De koncepcionális tévedés, hogy ezt a beszédet a COP28-on mondta el. Mert a népességfogyás a fejlett országok problémája (s köztük a miénk is); globális szinten nem releváns gond. A Föld éghajlatváltozását illetően – akármit mond NK – továbbra is a túlnépesedés az egyik meghatározó ok. Ezért a 28. klíma-világkonferencián, ahol kikerülhetetlen lesz a szembesülés azzal, hogy továbbra is növekszik a valószínűsége egy ökológiai katasztrófának, nem a gyerekvállalásra való buzdításról és nem a jómódnak a vállalt gyerekek számára gyakorolt negatív hatásáról kellett volna beszélni.
("Rosszat, rossz helyen" címmel megjelent a Népszava 2023. dec. 14.-i számában)
