Victor András gondolatai

A új Nemzeti alaptanterv tragikomikus históriája

2019. december 23. - András Victor

Akármilyen röhejes az oktatási kormányzatnak ezzel az üggyel kapcsolatos pancsersége, nincs kedvem nevetni a történet keserű komikumán, mert lényegében diákok százezreinek és egy egész ország oktatási rendszerének a tragédiája.

Az új Nat kidolgozása 2017-ben indult. Nagyon sokan és több menetben dolgoztak rajta. Milliárdokat költöttünk el rá. Majd végül a miniszterelnökség (Gulyás Gergely hangján) 2019 decemberében bejelentette, hogy mégsem lesz új Nat. A régit fogják kicsit módosítgatni. (Amely már születésekor, 2012-ben is túlhaladott szemléletű volt). De nézzük részletesen!

A história úgy indult, hogy 2017 szeptemberében a közoktatásért is felelős mega-minisztérium (Emmi) Csépe Valéria akadémikust bízta meg miniszteri biztosként a Nat szakmai megújításának vezetésével. Népes kutató-csapattal – az Oktatás 2030 bizottsággal – dolgozott a tervezeten, s végül 2018. aug. 31.-én letették az asztalra a 301 oldalas koncepciót.

Ennek a koncepciónak ugyan néhol egyenetlen a kidolgozottsága, de a látásmódja ezerszer jobb és korszerűbb, mint a 2012-esé. Nagyon fontos szemléletbeli előre-mozdulásokat ajánl. Ilyeneket:

  1. El kell szakadni a mai iskola szélsőséges tanárközpontú jellegétől; tanuló-központú iskolára van szükség, ahol egészen más a pedagógus szerepe, mint amit eddig megszoktunk. A Tanítás felől a Tanulás felé kell eltolni az arányt.
  2. Valóban kompetencia-központú legyen az iskolai tanulás. Kövesse azt az elvet, hogy az ismeret önmagában még nem tudás; az igazi tudás az ismeret és a készség együttese.
  3. Kapjon meghatározó szerepet az iskolában a tanuló valóságos világa, mindennapi tapasztalata.
  4. Legyen hangsúlyos a tanulásban az élmény és a játék.
  5. Csökkentendő a tantárgyakra való szétdaraboltság. Kapjon szerepet a jelenségalapú tanulásszervezés is. Pl. a tulipán témakörében kapcsolódjon egymáshoz a tulipán virágjának szerkezete, a török hódoltság, a holland tulipán-őrület, a tulipános láda stb.
  6. Nem kell mindent központilag előírni. A pedagógus kapjon a tanítás-tanulás tartalmát illetően is nagyobb szabadságot, választási-döntési lehetőséget. Pl. az irodalom tantárgy esetében ne írjuk elő, hogy kiknek mely műveit kell tanítani, hanem csak stílusok és mű-típusok legyenek előírva, s a tanár választhassa meg – esetleg a diákokkal együtt – magát a konkrét műveket.

Ha ezek megvalósulnának, bizony hét mérföldes csizmával lépne előbbre évszázados lemaradásából a magyar iskolaügy. (Talán nem véletlen, hogy Csépe Valéria annakidején Winkler Márta osztályában gyakorolt, mint tanárjelölt.)

Gulyás Gergely szinte még aznap, ahogy az Oktatás 2030 leadta a tervezetet, kijelentette, hogy a Nat-koncepció abban a formában, ahogy megkapták, biztosan nem lép életbe. Azért nem, merthogy az csak egy vitaanyag, s komoly változtatásokra van szükség a történelemre, irodalomra, természettudományokra vonatkozó elképzeléseken. (Nem-hivatalos információ, de a minisztérium későbbi lépései is arra mutatnak, hogy az volt az Emmi alapvető problémája, hogy „nem elég nemzeti” jellegű a tervezet.)

Ezután véleményezési lehetőséget kaptak az érintettek, bár meg kell jegyezni, hogy erre bosszantóan rövid időt kaptak a minisztériumtól. 2019. első napjaiban mégis arról számolhattak be, hogy az alig több mint 300 oldalas tervezetre több mint 1000 oldalnyi vélemény érkezett be pedagógusoktól és különböző szakmai szervezetektől.

Innentől a Nat-kézirat sorsa áttekinthetetlenné – szinte titkossá – vált. Az Emmi saját hatáskörben elkezdte átdolgozni a Csépe Valéria féle koncepciót, de azt sem lehetett tudni, hogy mit kezdtek a beérkezett véleményekkel, s azt sem, hogy kik dolgoznak rajta. Ráadásul pl. a Pedagógusok Szakszervezete (Szabó Zsuzsa elnök) semmiféle visszajelzést nem kapott az általa beküldött javaslatokkal kapcsolatban; a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (Szűcs Tamás elnök) pedig nem is kérték közreműködésre.

Mindezek ellenére 2019. jan. elején egy interjúban Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős (akkor még) helyettes államtitkár azt nyilatkozta, hogy az ősz folyamán sok egyeztetés zajlott a beérkezett javaslatok kapcsán, s több módosított verzió is született. Újságírói rákérdezésre még azt is kimondta – mintegy elárulva az átdolgozás célját –, hogy a tervezet „nemzetibb lett az átdolgozás során”. Kincstári optimizmus süt abból a mondatából, hogy „az átdolgozással szépen haladunk, a NAT elfogadására idén sor kerülhet.”

De még ugyanebben a hónapban (vagyis 2019. januárjában) szintet lépett az átdolgozás. Kásler Miklós miniszter ugyanis „a NAT megújításáért felelős” biztossá nevezte ki Hajnal Gabriellát, aki egyébként az iskolafenntartó Klebelsberg Központ elnöke.

A munkálatok továbbra is „titokban” folytak, de valami nyilván folyt, hiszen május végén Hajnal Gabriella már nyilatkozott. Jelezte, hogy várhatóan több lépcsőben vezetik be az új Nemzeti alaptantervet, először csak az első és ötödik évfolyamon. (Ezzel nem sok újdonságot mondott, hiszen ez evidencia.) Új gondolat volt viszont az, hogy nem kötelező óraszámokat határoznának meg az egyes tantárgyakhoz, hanem maximumokat. Felvetette, hogy esetleg az 5–6. évfolyamhoz hasonlóan a 7. és 8. osztályban is komplex természettudomány óra legyen a külön biológia, fizika, kémia helyett. [Ez megfontolható gondolat, de előbb azt kellene megvalósítani, hogy legalább a mostani 5-6. osztályos Természetismeret valóban komplex legyen, s ne csak egymás mellé helyezett, rövidített, de szemléletében önálló biológia és földrajz.]

A titkolózás tovább folyt. S ez ennek a történetnek a legsötétebb oldala. Míg (mondjuk) a finneknek évtizeden keresztül minden lépésük nyilvános és átlátható volt, amikor kidolgozták az új iskola-koncepciójukat, az „illiberális Magyarországon” választ sem kaptak az érdeklődő szakemberek (pl. pedagógusképző intézmények vezetői) vagy politikusok (parlamenti képviselők), ha azt kérdezték, hogy kik a tagjai a Nat és kerettantervi munkabizottságoknak. Kitartó küzdelem volt megtudni, hogy a rasszista megjegyzéseket is megkockáztató, egyértelműen szélsőjobboldali beállítottságú Takaró Mihály (irodalomtörténész) kapta feladatul 2019. június elején Hajnal Gabriella csapatában a történelem és irodalom kerettanterv-tervezetek „nemzetiesítését”. Októberre sikerült csak elérni jogi „háborúskodás” eredményeként, hogy az Oktatási Hivatal kénytelen volt kiadni az átdolgozó munkabizottságok tagjainak listáját. Ekkor derült ki, hogy pl. Takaró Mihály felesége is tagja volt ennek a csapatnak 2 és fél hónapon keresztül havi 480eFt-ért.

2019 júniusának legvégén – föltehetően azért, mert nem akartak Takaró Mihály „kollégái” lenni – otthagyta az új NAT előkészítésével megbízott kutatócsoportot a magyar nyelv és irodalom tantárgyon dolgozó valamennyi szakértő; nem fogadták el a szerződésük meghosszabbítását.

A 2019. szeptemberi tanévnyitón Kásler miniszter mindenesetre önérzetesen bejelentette, hogy „elkészült, és a következő tanévben bevezetik a klasszikus értékekre, de a legkorszerűbb módszerekre és eszközökre támaszkodó nemzeti alaptantervet és kerettantervet”. Hogy mire ilyen büszke, azt nem tudhatjuk, hiszen a masszív titkolózás következtében fogalmunk sincs, hogy milyen a pedagógiai szemléletmódja, mi a tartalma ennek a Nat-nak. Azt már leginkább a minisztériumon belüli fejetlenségnek tudhatjuk be, hogy a tanévnyitó után néhány nappal Maruzsa Zoltán (most már mint) közoktatási államtitkár másként nyilatkozott; azt mondta, hogy „A nemzeti alaptantervnek még csak egy újabb munkaverziója készült el, amely nem érett a szakmai egyeztetésre”. Na tessék! A miniszter szerint elkészült és korszerű, államtitkára szerint pedig még nem alkalmas szakmai egyeztetésre.

De ugyanez a Maruzsa november elején egy Országos Közoktatási Szakértői Konferencián (Hajdúszoboszlón) már azt mondja, hogy a Nat-ot várhatóan ez év végéig elfogadja a kormány, és 2020-tól bevezethető. Mi történt vajon szeptember-októberben, hogy az addig még szakmai egyeztetésre is alkalmatlan Nat egyszeriben a kormány számára elfogadható lett. (Talán éppen a „szakmai” a kulcs-szó ebben az ellentmondásban? Vagyis hogy a szakma nem fogadná el, de a kormány nem szakmai, ezért igen. De ezt csak szomorú tréfaként mondom. A magyarázat sokkal inkább az, hogy ebben a helyzetben már maguk a főnökök sem tudták, hogy mi a helyzet, s hogy mit kell kommunikálni.)

És végül: december 19.-én – nem is a miniszter vagy az államtitkára, hanem egyenesen a miniszterelnökséget vezető miniszter – jelentette be, hogy a kormány nem vezet be új Nemzeti alaptantervet. Pont. Lesöpörve ezzel mindazt, amit az Emmi (és háttér-intézménye) közel két és fél évig ebben a kérdésben „művelt” és nyilatkozott. Egyúttal azonban Gulyás Gergely is blamálta magát, mert mintegy magyarázatként azt találta mondani, hogy „nem érkezett olyan változtatási javaslat, amely indokolná új Nat bevezetését, ezért inkább a jelenlegi (azaz 2012-es) Nat-ot módosítjuk”. De ha valóban nem érkeztek érdemleges változtatási javaslatok, akkor mi a fenén dolgoztak sok pénzért a titokban tartott „átdolgozók”? És nekik – a kormány által felkért szakembereknek – sem születtek jó javaslataik? Homály és rejtély az egész!

Mindezek alapján – látva az oktatásirányítás kaotikus és impotens voltát –, szerintem is jogos a PDSZ reakciója, melyben lemondásra szólítja fel az emberi erőforrások miniszterét és a közoktatásért felelős államtitkárt.

Ráadás: December 22.-én (vasárnap) az Emmi közleményt juttatott el a MTI-hez, miszerint dehogynem lesz új alaptanterv; a kormány a közelmúltban elfogadta a NAT-tal kapcsolatos – jelentős, lényeget érintő – koncepcionális módosításokat, és azok 2020. szeptember 1-jén életbe is lépnek. „Kérjük az ellenzéket és a PDSZ-t, hogy mielőtt felelőtlenül véleményt nyilvánítanának, várják meg, míg felkerülnek az Emmi honlapjára az új kerettantervek” – üzeni a minisztérium.

De a homály ettől még csak fokozódott. Továbbra sem tudjuk ugyanis, hogy melyik Nat-kézirat alapján és kiknek a tollából születtek a módosítások; hogy mit fogadott el a kormány (az új Nat szövegét vagy csak a módosításokat), s hogy mikor volt az a „közelmúlt”. Az pedig végképp érthetetlen, hogy most miért kerettantervekről beszélnek. Mi van az alaptantervvel? Nem tudom másképp értelmezni a helyzetet, mint hogy az Emmi ezúttal nemcsak önmagával és a pedagógus szakmával nem egyeztetett, de a miniszterelnökséggel sem. Most már csak kétségbeesetten, végiggondolatlanul kapkodnak.

Igaza van a PDSZ-nek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://victora.blog.hu/api/trackback/id/tr5115364104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorottya Siklósi Lászlóné 2019.12.27. 21:46:42

Tudomásom szerint Csépe Valéria pszichológus és nem tanár. Soha nem tanított sem általános, sem középiskolában.

ppppalika 2019.12.28. 23:16:48

@Dorottya Siklósi Lászlóné: Nem is ő dolgozott rajta, hanem felügyelte, irányította. Nem biztos, hogy jó választás volt, de legalább nem közvetlenül valami tantárgyi érdekcsoport kapta a kezébe a dolgot. Más kérdés, mi maradt abból, amit ők csináltak.