A NER-propaganda milliószor elismételte már, hogy a tanárok fizetésemelésére azért kell várni, mert még nem kaptuk meg „Brüsszeltől” az erre való pénzt. A miniszterelnöktől a legutolsó kormány-tisztviselőig – nem is beszélve az állami pénzből (vagyis lényegében a mi adóforintjainkból) kitömött média-birodalomról – olyan következetesen nyomják, sulykolják azt az üzenetet, hogy Brüsszel még mindig visszatartja a magyar pedagógusoknak jogosan járó pénzt, hogy bizonyára már milliók agyába be is épült ez a gondolat. Bevallom, már az én fejemben is felvillant, hogy hátha tényleg EU-szinten is „nevesítve” van, hogy annak a pénznek végső soron a magyar pedagógusok a címzettjei. De aztán megkopogtattam a fejemet, hogy „Hülye vagy, VA? hát ez elfogadhatatlan, sőt egyenesen felháborító lenne!”
Képzeljük csak el, hogy a szuverenitására módfelett kényes Orbán hogyan kommentálná azt, ha Brüsszel tényleg előírná, hogy konkrétan mire kell felhasználnunk a nekünk jutó EU-s támogatási pénzeket. Olyat persze esetleg előírhat, hogy például fejlesztésre vagy működésre fordítható-e (vagy milyen arányban erre, illetve arra), de az az ország belső ügyeibe való durva beavatkozás lenne, ha megmondanák, hogy a postások vagy a pedagógusok bérét kell-e emelnünk abból a pénzből. Ilyen nincs is. Ezt a gondolatot terjeszteni alávaló hazugság. Propaganda. Agymosás.
A propaganda – akár goebbelsi, akár rogáni – talán leghatékonyabb eszköze a konok hazugság-ismétlés. Mert ha százszor hallunk egy – valójában hazug – mondatot, szép lassan igaznak kezdjük azt értelmezni. Ezt a jelenséget évszázadok óta ismerjük, gonosz célok érdekében mindenféle tudományosság nélkül használjuk is (mármint a gonosz szándékúak), de ma már a pszichológusok is alaposan megvizsgálták a működési módját. El is nevezték „Illuzórikus Igazság-Effektusnak (Illusory Truth Effect)”. Még az is kiderült a vizsgálatokból, hogy az emberek nagy része szentül meg van győződve arról, hogy őrá ez a jelenség kevésbé érvényes, mint másokra. Bár ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ezt a „kivételesség-tudatot” ugyanazon vizsgálatok eredményei egyáltalán nem támasztják alá. Vagyis vegyük tudomásul, hogy ez az Igazság-Effektus bizony mindannyiunkra hat. Ha nem is egyformán, de hat.
Végeredményben: az a politikus és az az újságíró, hírszerkesztő, tv-bemondó stb., aki azt mondja, hogy a pedagógusok bér-rendezése Brüsszel miatt késik, az hamis és félrevezető dolgot állít. Vagy hazudik, vagy már maga is meg van tévesztve.
Nem vitás, hogy nagyon hiányzik az ország költségvetéséből az az EU-s pénz, amit Brüsszel egyelőre visszatart (s abba a kérdésbe itt és most nem megyek bele, hogy ki ebben a hibás), de azt javaslom, hogy ha bárki hallja ezt a hazug/téves magyarázatot, kérdezzen vissza: „Vajon miért nem a miniszterek és államtitkárok fizetését – vagyis saját fizetésüket – teszi függővé a kormány attól, hogy mikor érkezik meg az EU-s pénz? Miért éppen a pedagógusokét?
Erre az utóbbi kérdésre van egy rövid, de – azt gondolom – találó válaszom. Nem cizellált, nem részletekre kitérő válasz, de a lényeget éppen ezért érthetően megfogja. Azért, mert a jelenlegi kormány lényegében lenézi a pedagógusokat. Ez van a hátterében az iskolarendszer vergődésének is.
(Megjelent: Népszava, 2024.jan.9.)
