Az alábbi törvényjavaslatról van szó: Címe: A közélet átláthatóságáról. Iromány száma: T/11923. Benyújtás dátuma: 2025-05-13 23:38, Benyújtó: Halász János (Fidesz)
A törvénytervezet megfogalmazása több, mint különös! Olyannyira nem felel meg a jogszabályokra vonatkozó egyik legfontosabb elvárásnak – az egyértelműségnek –, hogy kézenfekvő a feltételezés, hogy vagy abszolút hozzá-nem-értő emberek szövegezték, vagy tudatos rosszindulat van mögötte.
A tervezet szerint egy speciális listára kerülhet minden olyan szervezet, amely „külföldi támogatásból közéletet befolyásol”, mert ezzel „Magyarország szuverenitását veszélyezteti” [3.§ (1)]. De ebben a meghatározásban az sem egyértelmű, hogy mi a „külföldi támogatás”, az sem, hogy mit értsünk a „közélet befolyásolása” alatt, s végül az sem, hogy miben áll a „veszélyeztetés”. Kezdjük a „külföldi támogatással”! Minthogy mi az EU tagállama vagyunk, kérdés, hogy az EU valamely másik országából, vagy az EU központi költségvetéséből (pl. pályázat útján) kapott pénz „külföldinek” számít-e. Márpedig Magyarországon szakmai és civil szervezetek ezrei támaszkodnak Uniós társország, vagy EU-s pályázat támogatására.
De még zavarosabb a tervezet központi fogalma, a „közéletet befolyásoló szervezet”. Nem egyértelmű a törvénytervezetben sem a „közélet”, sem a „befolyásolás” kifejezés. Nézzünk egy példát! Ha valaki megír és megjelentet egy ismeretterjesztő cikket pl. a glifozát élővilágra gyakorolt hatásairól, vagy az iskolai kötelező olvasmányok ellentmondásos pedagógiai szerepéről, az „közéletet befolyásolás”? Mindenesetre tekinthető annak. Ugyanis a szerző a cikkével nyilván a „közéletet” szeretné „befolyásolni”? hiszen éppen az a célja, hogy az adott kérdésben kialakuljon – vagy akár megváltozzon – az emberek (s köztük döntéshozók!) gondolkodása. S ha a cikket közzé-tevő folyóirat elfogadott külföldi támogatást (például azért, mert másképp – itthoni támogatások hiányában – működésképtelen lenne), akkor máris rákerült a „bűnösök” jegyzékére?
Még bonyolultabb a helyzet, ha neuralgikus témáról szól a cikk, például arról az állításról, hogy „az ember férfi vagy nő” [Alaptörvény L) cikk (1) bekezdés], s az derül ki a cikkből, hogy tudományos (biológiai, orvosi, fejlődés-élettani) szempontból ezt nem lehet ilyen kategorikusan kijelenteni, mert nem elhanyagolható a „kivételek” számaránya. Márpedig a benyújtott törvényjavaslat [3.§ (1)] az Alaptörvény ezen mondatát külön megjelöli, mint olyat, amelynek a vitatása „súlyosan veszélyezteti Magyarország szuverenitását”. [Az sehonnan sem derül ki, hogy hogyan veszélyezteti.]
Ha a törvénytervezetet lényegi változtatás nélkül elfogadja a parlament – s ennek, ismerve a Fidesz-kormány „tank”-jellegét és a „133 bátor képviselő” mameluk engedelmességét, elég nagy az esélye –, akkor sok-sok civil szervezet, egyesület nagy bajba kerülhet. Mert akkor ha egy szakmai célú szervezet – szigorúan szakmai szempontból! – nyilvánosan állást foglal egy kérdésben, de utána a Szuverenitásvédelmi Hivatal – homályos szempontok alapján – úgy dönt, hogy ezzel a véleményével veszélyezteti hazánk szuverenitását, a szervezet máris listára kerül, s ezért előbb-utóbb gyakorlatilag működésképtelenné válik.
A helyzet abszolút abszurd. A törvény(tervezet) teljesen kiszolgáltatja a Hivatal önkényének azokat a szervezeteket, amelyek külföldről – bárhonnan és bármilyen jogcím alatt – kaptak támogatást. És ezt a kiszolgáltatottságot nagyrészt éppen az egyértelműség súlyos hiányossága teremti meg. Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a törvénytervezetnek tudatosan homályos szövege, mert ez teszi jogilag is lehetővé, hogy (a SzH listája lapján) a kormány gyakorlatilag bármelyik szervezetet ellehetetlenítse, ha az valamiért neki nem tetszik.
Cudar idők közelednek.
„Hidegen fújnak a szelek; azok nem jót jelentenek” (népballada)
