A kormány-kommunikáció szünetlen migránsozása az állatot hozza elő belőlünk. Hogy’ értem ezt? Egy csimpánzcsapat ösztöne azt diktálja, hogy a másik csapatot elkergetendő vagy elpusztítandó ellenségnek kell tekinteni, hiszen ugyanarra az erőforrásra tart igényt, mint mi. Ez még a törzsi társadalom korában is nagyjából így volt. Egy tízezer évvel ezelőtti törzs a szomszédos törzzsel általában kegyetlen harcban állt, s jaj volt az elfogott ellenségnek. Ezekben az emberekben még erős volt az állati ösztönök szintje. Még aktív volt a létfenntartásért vívott kegyetlen küzdelem animális szintje, ahol a mifajtánk összetartását és erejét nem utolsó sorban az ők megvetése, lebecsülése, rossznak és gyűlöletesnek tartása adta. Ez a csoportkohéziós szempont nagyon fontos volt akkori elődeink sikerességében, fennmaradásában.

    Néhányezer év alatt azonban az ember kinőtt ebből az állati szintből. Fejlett kultúrát teremtettünk. A közösség rendjét szabályozó erkölcsi értékeket fogalmaztunk meg (amelyeket azóta is próbálunk követni). Egyre kevésbé tekintettük a másmilyeneket alábbvalónak és az életünkből kiiktatandónak. Egyre inkább megláttuk a másikban a társat, megtanultuk (nagyjából) tiszteletben tartani a másik ember autonómiáját és másmilyenségét. Szelídekké váltunk. [Közismert példa: ha annyi csimpánzt zárnánk egy buszba, mint ahányan csúcsforgalomban utaznak a 7-es buszon, akkor a végállomásra érkezve már csak egy volna életben közülük.] Megtanultunk fölülemelkedni a másmilyenekkel (pl. más bőrszínűekkel) szembeni – öröklötten bennünk lévő – biológiai (állati) ellenérzésen. „Megteremtettük” saját embervoltunkat, emberi minőségünket. A „vagy te, vagy én!” attitűd helyett alapjában véve sikerrel elsajátítottuk a „te is, én is” látásmódot. Az ember jellemzője ma már a (nyilván nem határtalan) elfogadás és a kulturált, emberi együtt-létezés.

   A kormányzatilag hajtott, agymosó „migránsozás” azonban az erkölcsi ember szintje alól előhívja belőlünk az állatot. A másmilyenekkel szembeni zsigeri – mintegy ősemberi – félelmet és gyűlöletet. Az idegent gondolkodás és mérlegelés nélkül vetélytársnak, tehát eltüntetendőnek tekintő animális szintet. Ez súlyos regresszió.

    A fent említett „gondolkodás és mérlegelés nélküliség” az egész migránsozásnak az egyik legfontosabb jellemzőjét, a differenciálatlanságot jelenti. Azt, hogy a zsigeri ellenérzés nem disztingvál, nem különböztet meg. Egybemos. Minden migránst egyformának tekint. Ez persze pszichológiailag teljesen érthető, hiszen utálni nem lehet valakit elemezve, elgondolkodva és mérlegelve. A gyűlölködés nem kognitív-racionális elmeműködés. (Még akkor sem, ha az illető nagyon végiggondolt érvekkel támasztja alá azt, hogy miért gyűlöl.) A gyűlölködés affektív és irracionális. Észérvekkel nem lehet rá hatni. Más dimenzióban van.

    Logikus tehát, hogy a kormány-kommunikáció minden idejövőt egy kalap alá vesz, differenciálatlan masszának tekint. E nélkül nem lenne hatékony az agymosás (tudat-módosítás).

    A „migráns” szónak a mai magyar köznyelvben (inkább: politikai nyelvben) már negatív jelentés-háttere van. Pedig maga a szó a latin „migro 1, költözik, vándorol” szó származéka (participium imperfectum, azaz folyamatos melléknévi igenév), s egyszerűen csak azt jelenti, hogy ’vándor, aki vándorol’. Minden érzelmi töltés és háttérjelentés nélkül. A történelemkönyvekben gyakran előforduló emigráns szónak (pl. emigráns kormány) sincs negatív felhangja, pedig ugyanazt jelenti, csak hangsúlyosabb benne az, hogy kifelé vándorol. [A költöző madár angolul migrant bird!]

    Ugyanakkor a migráns szó differenciálatlanul negatív értelmű használata durva hazugság. Hiszen az Ázsiából és Afrikából Európa felé migráló százezrek nagyon sokfélék. A) Egy részük egyértelműen az életét menekíti pl. vallási vagy politikai üldöztetés, illetve háborús borzalmak elől. B) Sokan közülük a kilátástalan nyomor elől menekülnek. És ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akik a klímaváltozás következtében kerültek megoldhatatlan helyzetbe. Pl. akik az utóbbi évek rendkívüli közel-keleti aszályai miatt sem ételhez, sem vízhez nem jutnak. Számítanunk kell arra, hogy a globális melegedés miatt évente milliós nagyságrendű tömegek lesznek kénytelenek elhagyni hazájukat. C) És nyilván vannak a migránsok között kalandorok, sőt esetleg potenciális terroristák is. De amíg minden ideérkező migránst – „darab-darab” alapon – eleve potenciális veszélyforrásnak nyilvánítunk, s megfosztjuk a (minden embernek kijáró) méltóságától, addig nemhogy személyre lebontva, de még arányaiban sem fogjuk tudni, hogy a migrálók hány százaléka ilyen, olyan, vagy amolyan.