A civil világ sohasem volt az Orbán-kormány „kedvence”. Ez abból az alapállásukból következik, hogy a döntéshozatalhoz – a hatékonyságra hivatkozva – nem szeretnek senkivel sem egyeztetni (sem a szakmai, sem a civil, sem a szak-szervezetekkel). A civileket egyébként – úgy általánosságban – azért sem szeretik, mert függetlenek, és „mindenbe beleszólnak, akadályozzák a fejlesztéseket”. Ezért különösen zavarja a kormányt, ha úgy is függetlenek, hogy működésükhöz nemcsak a (kormány által ellenőrizhető) hazai forrásokból kapnak pénzt, hanem pl. külföldről is.
Ezért született meg a 2017. évi (jún. 19.) LXXVI. (civil) törvény „a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról”. Ennek lényege, hogy amely szervezet külföldről – akár egy EU-n belüli országból is – a törvényben meghatározott összegnél nagyobb támogatást kap, az köteles eleget tenni egy csomó újabb adminisztratív feladatnak (pl. külön listán regisztrálás, a kapott támogatás külön kimutatása), önmagát pedig „külföldről támogatott szervezetként” kell „felcímkéznie” minden fontos dokumentumon és felületen.
Nyilvánvaló, hogy az átláthatóság érdekében teljesen fölösleges volt új törvényt hozni, hiszen a civil szervezeteknek eddig is minden év tavaszán közzé kellett tenniük egy bírósági honlapon az előző év pénzügyi beszámolójukat – benne tételesen fölsorolva, hogy kitől mennyi pénzt kaptak, s azt mire fordították. Tehát „akinek van füle a hallásra”, eleve tudta, hogy ennek a törvénynek egyáltalán nem a civilek átláthatóvá tétele volt az igazi célja, hanem bizony az, hogy a külföldről támogatottak – vagyis a „nagyon” függetlenek – „bélyeget” kapjanak a homlokukra.
Az Európai Bizottság jelezte, hogy ez a törvény nem kompatibilis néhány EU alapelvvel, ezért kérdéseket tett föl a magyar kormánynak. A kormány azonban nem módosította a törvényt, s a kérdésekre sem adott „kielégítő” válaszokat. Így került az ügy az EU Bírósága elé, amely végül 2020. jún. 18.-i ítéletében kimondta, hogy ez a törvény sérti az EU Alapjogi Chartáját, tehát ebben a formájában érvénytelen.
Varga Judit igazságügyi miniszter már aznap – semmi értelmezés és egyeztetés! – kijelentette, hogy szerinte a Bíróság az ítéletével tulajdonképpen nem kifogásolta, hanem megerősítette ennek a törvénynek a jogszerűségét, hiszen ők is fontosnak tartják, hogy a civil szervezetek a finanszírozásuk forrásaira kiterjedően is átláthatóan működjenek, ez a törvény pedig éppen erről szól. S önérzetesen közölte – lényegében nem foglalkozva azzal, hogy a Bíróság elfogadhatatlannak ítélte a törvényt –, hogy „a kormány a bíróság ítéletére is figyelemmel biztosítani fogja az ehhez szükséges eszközöket.” (Értsd: az átláthatóság biztosításához.)
Tanulságos „közjáték”. 2020. augusztusában egy közalapítvány nem utalta át a pécsi Emberség Erejével alapítványnak a nekik járó (oktatást-támogató) EU-s pénzt, mert nem jelentették be, hogy „bélyeg van a homlokukon”. Vagyis lényegében egy már érvénytelen törvényre hivatkozva bünteti a kormány pénzmegvonással azt a civil szervezetet, amely felelős állampolgári attitűdről szóló képzéseket tart.
Az EB 2020. szept. 7.-én levelet küldött a magyar kormánynak, hogy megtudakolja, milyen döntéseket hoztak a törvénnyel kapcsolatban a Bíróság ítélete alapján. Válasz-határidőnek a mai napot (szept. 30.) jelölték meg. Egyelőre nincs hírünk arról, hogy a kormány válaszolt-e, s ha igen, mit. Az igazságügyért felelős miniszter reakciója nyomán – civilként – nem sok jóra számíthatunk.
És közben figyeljünk arra is, hogy mi hangzott el ma az EB-előtt Magyarországról a jogállami helyzetképet vizsgáló országjelentések sorában. És közben megszakítottunk minden diplomáciai kapcsolatot az EB azon alelnökével, aki ma előadta ezeket az országjelentéseket, mert már előzőleg kemény (valóban elég kemény!) szavakkal illette a magyarországi demokrácia állapotát. (Ilyen még nem volt az EU történetében, hogy egy tagország megszakítja a kapcsolatot egy EB-alelnökkel!)
És közben várjuk, hogy mire fut ki a Magyarországgal szembeni – hosszan húzódó – 7-es cikkelyes eljárás, amelyet csak a legsúlyosabb kötelezettségszegések sorozata alapján indítanak meg egy ország ellen. És közben – ha nem is a címében és nem is olyan keményen, mint ahogy eredetileg szó volt róla – mégiscsak benne van a következő ciklusra szóló, valamint a COVID-járvány utáni helyreállításra fordítható EU-s pénzek felhasználási szabályzatában, hogy a tagállamoknak garantálniuk kell az uniós költségvetés kezelését illetően a jogállami elvek betartását, az esetleges elv-sértések szankcionálását, az időnként bekövetkező mulasztásokat megítélő bíróságok függetlenségét, az OLAF-fal (az EU csalás elleni hivatalával) való együttműködést stb. Márpedig Európa felől nézve ezekben eddig is sok jogos kritika érte hazánkat. (Ld. a fentieket!)
Jaj, mi lesz ebből?
