1) A Vidnyánszky vezette alapítványi kuratórium kérésére a kormány októbertől 3 milliárd forintra – az eddigi duplájára(!) – emelte a Színház- és Filmművészeti Egyetem költségvetési keretét. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter bejelentése szerint ez a pénz bérrendezésen és új oktatók felvételén túl infrastruktúra-fejlesztésre és kampusz-építésre is lehetőséget ad, „ezért akik tanulni akarnak, azok tudnak majd”.

Ez lényegében beismerése annak, hogy az SZFE az elmúlt években nem azért nem kapott több pénzt működésre és fejlesztésre, mert nem volt miből adni, hanem azért, mert az Orbán-kormány ki nem állhatta őket. Nehezen viselte-tűrte azt a szabad szellemiséget, amelyet ez az intézmény mindezidáig – már főiskola kora óta – képviselt. Vagyis lényegében „büntetésből” működött az SZFE egyetemi intézményhez méltatlan körülmények között. De most, hogy „haver” a minden hatalommal felruházott főnökük, aki garantálja, hogy véget vet a liberális (azaz szabad) légkörnek, rögtön vannak milliárdok a működésre.

2) A miniszterelnök – s vele együtt minden hűséges fegyver-hordozója – hónapok óta harcol(!) azért, hogy a következő ciklusra vonatkozó EU-s költségvetés szabályzatába ne kerüljenek be olyan pontok, amelyek a támogatási pénzek felhasználását  jogállami kritériumokhoz kötnék.

Ha nem itt élnék, hanem mondjuk Párizsban, nem érteném a helyzetet. Egyre csak csodálkoznék: Hát mi baja van azokkal a kritériumokkal? Hogy lehet, hogy egy EU-s tagország miniszterelnöke nem akar belemenni abba, hogy egy (bármilyen!) szerződésben szerepeljen az EU alapját képező jogállami elvek betartása? De hiszen ezzel kimondatlanul is beismeri, hogy az általa vezetett ország nem jogállam; nem felel meg bizonyos követelményeknek, amelyek a világ ezen táján minden civilizált országtól elvárhatók. Megáll az ember esze!

 Az Európai Uniót művelt emberek, jövőben-gondolkozó értelmiségiek, kulturált diplomaták indították útjára évtizedekkel ezelőtt; a polgári értékrend és viselkedés-kultúra képviselői. Lefektették a belépés szabályait, de eszükbe sem jutott azt előírni, hogy mi van, ha valaki az alapelveket semmibe-vevő módon viselkedik. Ezt ugyanis elképzelni sem tudták. Ezért az EU eszköztára erőtlen egy olyan helyzet kezelésére, ha ez mégiscsak bekövetkezik. Pedig most szükség lenne rá.