Kodály Zoltán: A süket sógor c. kórusművének kezdő sorai jutottak eszembe, amikor meghallgattam O.V. szokásos péntek reggeli (febr. 2.) rádió-interjúját.

A kórusmű így kezdődik:
– Jó napot, sógor!
– Csónakot fódozok.
– Hát az öreg mit csinál?
– Kilukadt a feneke. 

S hogy miért éppen ez jutott eszembe? Azért, mert Orbán válasza a műsorvezető kérdésére – ld. alább – ugyanolyan irreleváns, mint a süket sógor két rövid mondata.

A műsorvezető arra volt kíváncsi, hogy miniszterelnökünk mit gondol arról, hogy az ukrán külügyminiszter (Dmitro Kuleba) a Szíjjártóval történt konzultációja után azt mondta, hogy szerinte a magyar kormány nem oroszpárti, hanem magyarpárti. S erre Orbán ingerülten, feldúltan válaszolt: „Nem érdekel a véleményük ebben a tekintetben. Oda azért nem süllyedhet Magyarország, hogy az ország miniszterelnökéről és külügyminiszteréről valaki más mondja meg, hogy az milyen. Ha mégis erre vetemednének – itt ez történt –, akkor azt figyelmen kívül hagyjuk. Ilyen nincs. Mi egy szuverén ország vagyunk. Nem tartunk igényt az ukránok kóserpecsétjére /…/. Hogy ők mondják meg, hogy mi mik vagyunk. Hát jól nézünk ki! Ezeréves magyar államról ne mondják meg nekem itt a szomszéd szlávok, hogy mi kik vagyunk! Majd azt mi eldöntjük”.  

Kuleba szóhasználata alapján azt gondoltam volna, hogy Orbán megelégedéssel fogadja, amit hall. Hiszen már évek óta azon tanakodik a világ, hogy mi lehet a hátterében annak, hogy Orbán ennyire „oroszpárti”. És a durván megtámadott ukránok szemében is Orbán – Putyinnak kedvező vétói miatt, és pl. azért is, mert ragaszkodott a háborút támogató Kirill metropolita szankciós listáról való levételéhez – szintén érthetetlenül és elfogadhatatlanul orosz-barát. S ezek után, sőt ezek ellenére Kuleba szinte meghökkentő udvariassággal lényegében kimenti Orbánt ezen vád alól, mondván, hogy ő igazából „magyarpárti”. Le a kalappal Kuleba diplomáciai tehetsége előtt! 

Orbán azonban „süket” volt; mintha nem hallotta volna, hogy mit is mondott (Kulebát idézve) a műsorvezető. Mintha nem értette volna meg, hogy Kuleba lényegében dicsérte őt. Vagy talán azt sem viseli el, hogy holmi „szláv szomszéd” pozitíve nyilatkozzon róla? Vagy esetleg nem hallotta jól, amit mondtak? Vagy talán azt értette, amit akart. Talán elég volt neki kulcs-ingerként annyi is, hogy „Kuleba” meg „-párti”, s máris felrobbant, s dühében csak úgy szórta az értelmetlen – és sajnos más, szomszéd  népeket megalázó – félmondatokat. 

Akármi is a fenti kérdésekre a válasz, az mindenképpen ijesztő, hogy Orbán ilyen lelkiállapotban van. S külön ijesztő, hogy (ok nélküli) felháborodottságában  – vagyis kontrollját vesztve, tehát lelke mélyén, őszintén – ilyeneket gondol, ilyeneket mond.