A kormány láthatóan folytatólagos harcra készül az állampolgári függetlenség ellen. Miből látszik?

 2017-ben lépett érvénybe Magyarországon „a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény”. Emlékezhetünk rá, hogy akkoriban a civileket milyen mélyen bántotta ez a rendelkezés. Megalázónak, munkájukat nehezítőnek, diszkriminatívnak – röviden szívatásnak – érezték. S joggal, hiszen lényegében ez is volt a (ki nem mondott) célja.

 Utána az Európai Bizottság megvizsgálta a törvényt, s elfogadhatatlannak találta, ezért „kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet” nyújtott be az Európai Bírósághoz.

 A Bíróság 2020 júniusában ezt a döntést hozta: a Civil törvény nem egyeztethető össze az uniós joggal, mert „hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be”, amelyek az EU-s jogszabályok szerint „tiltott korlátozásoknak minősülnek”.

 Az indoklásban ezt olvassuk (rövidítve): „Az egyesületi finanszírozás átláthatóságának növelésére irányuló célkitűzés közérdeken alapuló indoknak minősülhet. Azonban Magyarország nem bizonyította, hogy az általa hivatkozott cél miért igazolná a konkrétan bevezetett intézkedéseket.”

 Amikor ez a döntés megszületett, Varga Judit igazságügy-miniszter asszony – a tőle megszokott önérzetességgel – nyilatkozta, hogy lám, az Európai Bíróság nekünk adott igazat, hiszen leszögezte, hogy az átláthatóság közérdek. Úgy látszik, ő csak idáig olvasta a mondatot.

 A bírósági döntés lényegében kötelezte Magyarországot nevezett törvény visszavonására. A kormány – feltűnő lassúsággal – 2021. ápr. 21.-én döntött a törvény visszavonásáról, amit a civil szervezetek érthető örömmel fogadtak.

 Egyidejűleg azonban a kormány egy új törvényjavaslatot nyújtott be a civilekkel kapcsolatban, miszerint „Minden olyan egyesületről és alapítványról, amelynek a mérlegfőösszege eléri az adott évben a 20 millió forintot, az Állami Számvevőszék készít vizsgálatot évente. Ez alól a sportegyesületek, a vallási közösségek, valamint a nemzetiségi szervezetek jelentenek kivételt.”

 Néhány megjegyzés és kérdés:

1. A törvényjavaslat rosszhiszemű! Szembe megy az „ártatlanság vélelmével”, hiszen már a kiindulópontja is az, hogy az ilyen egyesületek és alapítványok „gyanúsak”.
2. A törvényjavaslat totálisan fölösleges! Minden civil szervezetnek évente el kell készítenie a gazdasági beszámolóját, s azt közzé is kell tennie bírósági honlapon. Ott pontosan nyomon követhető, hogy melyik szervezet honnan mekkora támogatást kapott, s azt mire használta. Mi a csudára kíváncsi még ezen felül a kormány?
3. A törvényjavaslat duplán fölösleges! Demokratikus országban a bíróságok joga és dolga eldönteni, hogy valamely szervezet működése megfelel-e a törvényeknek. Mi célt szolgál ez a duplázás – vagyis az, hogy az igazságszolgáltatás rendszere mellett most még egy állami szervezetnek is feladata lesz a civilek ellenőrzése?
4. A törvényjavaslat törvényellenes! Olyan feladatot terhel egy állami intézményre (az Állami Számvevőszékre), amely annak nem dolga. Az ÁSz feladata ugyanis „a közpénzekkel, a nemzeti vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzése”. (Alapító okirat, 1.§) Az egyesületek és alapítványok pénze pedig nem közpénz.
5. A törvényjavaslat pénz-pocsékolás! Vajon hogyan fogja megoldani az ÁSz, hogy – évente! – tízezres nagyságrendű egyesületet-alapítványt vizsgál és ellenőriz? Unatkoznának talán az emberei? Vagy fölvesznek száz új dolgozót, akiknek ez lesz a feladata?
6. Valószínűleg a kormány is tisztában van azzal, hogy az Európai Bíróság – amikor majd már ott tartunk – ezt a törvényt is az uniós joggal összeegyeztethetetlennek fogja ítélni. Persze addig megint eltelik 2-3 olyan év, amikor az egyesületek és alapítványok továbbra sem érezhetik magukat igazán függetlennek.
7. Mi indokolja – a kormányfő sport- (és kiemelten foci-)mániáján túl – például egy fenntarthatóságra nevelő és egy sport-egyesület ilyetén megkülönböztetését? (Ráadásul a fenntarthatóság rovására!)
8. Mi indokolja – azon túl, hogy a kormányfő politikai segítséget és lojalitást is vár az egyházaktól – a vallási közösségek mentesítését ezen „vegzatúra” alól? A fenntarthatóságra nevelés előmozdítása ugyanúgy közfeladat, mint a hívek lelki életének segítése! Csak nem az van a háttérben, hogy a törvényhozó a vallási közösségekről föl sem tételezi az esetlegesen tisztességtelen működést, s ezért nem tartja szükségesnek a rendszeres ellenőrzést? (A nem-vallási közösségekről föltételezi?)
9. A nemzetiségi szervezetekkel való kivételezésben nem látok kivetni valót, csak egyszerűen nem értem.

 Más célja tehát nem lehet a kormánynak az „új civil törvénnyel”, mint hogy addig is érezzék csak a civilek, hogy a kormány nem bízik bennük, a „Nagy Testvér” figyel!

* vexo 1 (lat): ’rángat, gyötör, zaklat, tönkretesz’, vagyis „vegzál”