Orbán Viktor szokásos péntek reggeli (2022.01.14.) interjújában szóba került a „pedofília-törvényhez” kapcsolódó, közelgő (április eleji) népszavazás is. A kormányfő az egyik gondolatmenetében – elég félreérthetően fogalmazva – egy gondolatkörbe helyezte a pedofíliát és a szexuális „másságokat”. Ellenzéki újságírók, politikusok persze azonnal neki is mentek, hogy szerinte tehát a homoszexualitás átmehet pedofíliába. Orbán mondatai ugyan nem voltak világosak – s akár így értelmezhetjük azokat – mégis le kell szögeznünk, hogy nem ezt mondta. Mást mondott, de az sem jobb ennél az olvasatnál.
Az interjúban először „lenullázta” a németeket egy pedofil hálózat miatt, majd némi büszkeséggel hozzátette, hogy „De most nem erről beszélünk, mert ezt a magyar törvények jól megoldják, hanem egy másik jelenségről – aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához, vagy nem, arról van egy nagyon nagy vita, de ezt én nem tartom fontosnak. Ez a másik jelenség az, hogy bizonyos szexuális szokásokat, amelyeket a szülők egyébként nem fogadnak el, vagy nem szeretnék, ha a saját családjukban is megjelenne, ezt népszerűsíti az állam, vagy az iskolai rendszer. Vagy megengedi az iskolai rendszer azt, hogy ilyen népszerűsítő propagandisztikus előadásokat a szülők megkérdése nélkül a gyerekek elé tárjanak”.
Orbán tehát nem is a homoszexualitásról beszélt (ez a szó el sem hangzott), hanem általában az LMBTQ embereket elfogadó és a jogaikat védő attitűdről mint jelenségről. Ezzel kapcsolatban mondta, hogy „van egy nagyon nagy vita”, hogy ez a látásmód elvezet-e a pedofíliához, vagy sem. Nem mondott egyetlen érvet sem arról, hogy miért nem tartja fontosnak ezt a vitát (talán azért, mert ő maga is tudja, hogy ilyen nagy vita valójában nincs), de legalábbis nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a szexuális másságok tudomásul vétele és elfogadása – vagyis az LMBTQ személyek „békén hagyása” és megbélyegzésük elutasítása – olyan attitűd, amely vezethet a pedofília felé.
Ez döbbenetes csúsztatás egy jogvégzett ember részéről. A pedofília ugyanis minden jogállamban bűncselekmény, akármilyen nemű az elkövető és az áldozat. A „hetero” és a „homo” pedofília egyaránt bűntett. Ugyanakkor a leszbikus, meleg és más BTQ kapcsolat – jogi szempontból – sehol sem bűncselekmény. Persze lehet – és kell is – arról beszélgetni, hogy a keresztény valláserkölcs szerint miért bűnös, aki homoszexuális életet él. Vizsgálni kell, hogy hogyan érvényes ma a Biblia erről szóló tanítása. Merthogy azt nem mondhatjuk, hogy minden szó szerint úgy érvényes, ahogy ott le van írva, hiszen akkor például halálra kövezéssel kellene büntetni még a házassági félrelépéseket is. Mondhatnánk egyébként Orbán védelmében, hogy neki nem is önmagában az LMBTQ életformával van baja, hanem annak népszerűsítésével (értsd: a gyerekek megrontásával), ami talán már büntetendő. Vagyis neki a gyermekek védelme a célja. A cél nemes. A mögöttes tartalom azonban vagy masszív tévedés, vagy rafinált és szándékos megtévesztés.
Értelmezzük ezt a „tévedés/tévesztés” kérdést az LMBTQ kérdéskör legtöbbeket érintő részhalmazával, a homoszexualitással (Leszbikus és Meleg) kapcsolatban! Orbán – sajnos sokakkal (s messze nemcsak követőivel) egyetemben – abban a hiedelemben él, hogy a gyerekek félrenevelhetők, „megronthatók” azzal, ha kedvet csinálnak nekik a homoszexualitáshoz akár csak annak a „bemutatásával” is. Némi logika kétségtelenül van ebben; de hamis logika. Ennek a hamisságnak a belátásához gondolkodjunk el azon, hogy vajon ennek a fordítottja – amelyben egyébként nyakig benne élünk: a heteroszexualitás gigantikus „bemutatása” a művészetben, az irodalomban, a filmekben, a televízióban – vajon miért nem csábítja át a „másmilyeneket” a „normális” szexualitás táborába. A válasz egyszerű. Azért nem, mert a szexuális orientáció alapvetően nem megfontolás és választás kérdése. (S ezt nem teszi érvénytelenné, hogy vannak bonyolult „határ-helyzetek” is.)
Szögezzük tehát le, hogy az LMBTQ identitás és a pedofília két külön fogalomkör; az egyik szexuális másság, a másik szexuális bűntény. Nem volt tehát tisztességes az Orbán-kormány részéről egyazon törvényben („2021. évi LXXIX. törvény a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról”) szabályozni ezt a két kérdést. Legfőképpen azért nem, mert ezzel azt sugallják (vagy már deklarálják is?), hogy a homoszexualitás és a pedofília összetartozik. Ez pedig – még ha csak ráutaló formában is – tíz- vagy százezrek megalázása.
Nézzük, mit mond ez a törvény! Az 1.§ (2) így rendelkezik: „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg.”
Függetlenül attól, hogy nemes vagy álságos indítékúnak ítéljük meg ezt a törvényt, azt meg kell állapítsuk, hogy nyelvileg igencsak – jogszabály esetében megengedhetetlenül – homályos. Csak két példa erre: A) Vajon mit jelent az, hogy a szexualitás „öncélú” ábrázolása? Ha egy autóreklámon a csillogó-villogó kocsi mellett egy bomba-nő áll kihívó pózban, az kimeríti-e a „szexualitás öncélú ábrázolása” fogalmát? Abban az értelemben nyilván, hogy egy nő vonzó formáinak az égadta világon semmi köze nincs egy autóhoz. Ugyanakkor tudjuk, hogy megtervezetten nem öncélú, hiszen reklám, tehát vásárlásra csábítás a célja. B) Hogyan értelmezendő a „népszerűsíti, jeleníti meg” kifejezés? Egyáltalán: mit jelent ez a vesszővel elválasztott felsorolás? Úgy érti a törvényhozó, hogy a „megjelenítés” értelemszerűen „népszerűsítés” is egyben? (Ez magyarul jól beszélők számára értelmetlenség lenne.) Vagy úgy értelmezi, hogy ez is tilos és az is? (Ez a valószínűbb.) Ebben az esetben viszont önellentmondó a jogszabály, hiszen így (formailag) a homoszexualitás negatív színben való feltüntetése is tilos lenne.
Tisztáz(hat)atlan, hogy vajon szándékosan ilyen homályos-e a törvény megfogalmazása? Magyarázhatjuk azzal is, hogy esetleg kapkodtak a fogalmazók, mert a miniszterelnök megüzente nekik, hogy 24 órán belül már a parlamentnek is el „kell” fogadnia. De ennél sokkal valószínűbb, hogy tudatosan ködös a szóhasználat; s végső soron az a célja, hogy „rugalmas értelmezéssel” bővüljön a megvádolhatók – de legalábbis az öncenzúrát választók – köre.
Összegzésként rögzítsük, hogy fent-idézett nyilatkozatában Orbán nem mondja, hogy a homoszexualitás átmehet pedofíliába. S az is igaz, hogy ez a nyilatkozat – minden homályossága ellenére – egy fokkal még mindig világosabb a törvény szövegénél, hiszen „bemutatásról” nem szól, csak „népszerűsítésről”. Mindez azonban nem változtat azon hogy ez az egész „gyermekvédelminek” beállított hajcihő – törvénnyel, nyilatkozattal, rafináltan és sugallóan megfogalmazott népszavazási kérdésekkel együtt – lényegében nem más, mint egy ügyesen kitalált – s végső soron sajnos erkölcstelen – kampány-fogás.
