Olvasom a Népszava mai (júl.27.) számát, de annyi gondolkodni-valót találtam már a címoldalon is, hogy estig nem jutottam azon túl. Az alábbiakban szemelgetek a hírekből.
Minthogy tegnap indult az olimpia, érthetően ez kapja a legnagyobb hangsúlyt. De rögtön mellette van egy rövidke hír, miszerint Trump volt külügyminisztere megírta egy neves újságban, hogy ha a főnöke újra elnök lesz, hogyan tervezi megoldani az ukrajnai háborút. Erővel. Még több fegyvert adna Ukrajnának, s katonai erővel kényszerítené térdre Putyint. Nocsak! Amikor Orbán – „béke-missziónak” nevezett – világra szóló szélhámoskodása jegyében Moszkvában „tárgyalt” (vagy mi a csudát csinált) Putyinnal, utána azzal büszkélkedett, hogy ő milyen fontos közvetítő szerepet játszik a béke érdekében. És amikor átrepült az óceánon, hogy Trumppal is „tárgyaljon” Floridában, onnan hazajőve meg cinkos mosollyal tudatta velünk, hogy „Trump megoldja; van elképzelése”. (Bár azt nem tudtuk meg, hogy mi az az elképzelés.) Most akkor miről is szól az a színdarab, amelyben Orbán szövegíró és önjelölt főszereplő egy személyben?
Egy másik rövid hír a KSH adatait idézi, miszerint idén júniusban 17%-kal kevesebb gyerek született hazánkban, mint tavaly júniusban. Ez nem elhanyagolható különbség, de persze jó lenne tudni, hogy más hónapok összehasonlításainak mik az eredményei. Mindenesetre látjuk, hogy a kormány hangzatos népesedéspolitikai intézkedései bizonytalan kimenetelűek, mivel a családok nem a „pillanatnyi” kedvezmények hatására vállalnak több gyermeket, hanem akkor, ha hosszú távú biztonságérzetük van, biztos a jövőképük. Az Orbán-kormány azonban sajnos több szempontból is jövő-bizonytalan helyzetbe lavírozta az országot.
Egy következő hír Pakssal kapcsolatos. Társadalmi vitára bocsátottak egy rendelet-tervezetet, amely feljogosítaná az energiaügyi minisztert arra, hogy szükség esetén felmentse Paksot azon jogszabályban rögzített követelmény alól, hogy a folyóból kiszivattyúzott és oda visszaeresztett hűtővíz hatásaként a Duna vizének hőmérséklete – megadott mérési helyen – nem haladhatja meg a 30oC-ot. Remélem, a vita nyomán arra a döntésre jutnak, hogy ezt a tervet törlik, bár – eddigi szomorú tapasztalataim alapján – nagy a valószínűsége annak, hogy végül elfogadják. S ha tényleg így történik, az újabb szomorú példája lesz annak, hogy a Fidesz-kormány (vagy személy szerint O.V.) sokadrangú kérdésnek tekinti a környezet- és természetvédelmet. Másként fogalmazva: a fenntarthatóság elveit sorozatosan alárendeli a gazdaság és a kényelmes élet szempontjainak. Nyilvánvaló, hogy nem hanyagolhatjuk el a gazdaság működőképességét, mert az napi életünk biztosítéka. Azonban súlyos szemléletmódbeli hiba a rövidtávú érdekek oltárán feláldozni – vagy akár csak veszélyeztetni – a jövőnket. Paks esetenkénti „takarékra” állítása a 30 fokos határ betartása érdekében nyilván okozhat itt-ott működési nehézségeket az adott időszakaszban. A hőmérsékleti határ átlépése viszont a Duna ökológiai egyensúlyát veszélyezteti; visszafordíthatatlan változásokat okozhat az élő rendszerben; olyan változásokat, amelyeknek nem láthatóak előre a következményei. Nagy hiba a Dunára csak hűtővízként tekinteni. Hiszen élő rendszer, amelynek ezernyi fontos szerepe van az életünkben. Nem kellene már szaporítani azokat a helyzeteket, amelyekben a rövidtávú technikai érdekek felülírják a bioszféra hosszútávú szempontjait.
A következő hír (még mindig a címoldalról): rebesgetik, hogy az ország vezetői azon gondolkoznak, hogy módosítanák az országgyűlési választások szabályait. (Jajj! Már megint.) Egyéni választói körzeteket jelölnének ki határon túli magyarlakta területeken. A Fidesz egyelőre tagadja ezt, ugyanakkor lenne alapja, ha mégiscsak terv lenne. „Pártunk és kormányunk” ugyanis – érthetően – készül a 2026-os országgyűlési választásokra. S minthogy az idei Európai Parlamenti választás nagyon nem úgy sikerült, ahogyan Orbán elképzelte, nyilván lépéseket tervez annak érdekében, hogy két év múlva nehogy megint felemás sikerrel záruljon a választás. Ismerve őt, számára elfogadhatatlan lenne már az is, ha a Fidesz nyerne ugyan, de nem lenne többsége, ezért kénytelen lenne (a csak látszatra önálló KDNP-n túl) egy másként gondolkozó, önálló akarattal rendelkező párttal szövetségre lépni. Mert akkor folyton egyeztetnie kellene, sőt esetenként még visszavonulót is fújhatna. Az egyeztetés mint olyan tökéletesen idegen a számára. Többszöri miniszterelnökségének egyik legállandóbb jellemzője, hogy kerüli, kiiktatja a megbeszélést, egyeztetést. Dönt és kijelent. S mivel a határon-túli magyarok körében messze magasabb a Fidesz támogatottsága, mint itthon, jó „befektetésnek” ígérkezik erdélyi, felvidéki stb. választókörzetek létesítése – még akkor is, ha nemzetközi, hazai és EU-s feszültségekhez is vezet.
És még egy téma a címoldalról: Folyik a pénzgyűjtés, gyűlnek a milliók a MET (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, vagyis az Iványi Gábor vezette egyház) számára. Több mint 10 éve folyik az a harc, amelyben a kormány – a „fideszesített” parlament, az Orbán-hű ügyészség, a NAV stb. bevonásával – mindent elkövet a MET ellehetetlenítése érdekében. Erről ezen a blogon már többször és részletesebben is írtam (aki kíváncsi a részletekre, oda-lapozhat), ezért itt és most csak összefoglalom a lényeget. Az egész „háború” mögött Orbán Viktor áll. Valamikor – még a rendszerváltás előtti és alatti években – igen nagyra tartotta Iványi Gábort elvi tisztaságáért és bátor szókimondásáért. Ezért kérte fel két gyermekének keresztelésére. A második keresztelés már abban a parlamenti korszakban volt, amikor a Fidesz O.V. vezetésével „csuhások, térdre!” (és más hasonló) rigmusokkal gúnyolták a vallásosságukat nyíltan vállaló képviselő-társaikat. Iványiban tehát Orbán nyilván nem a lelkészt szerette, hanem az elveiért a végsőkig ragaszkodó, tiszta embert.
Ez 2010-ig így is maradt. 2011-től azonban megváltozott a helyzet. Iványi azonban nem. Ő ugyanolyan tiszta-erkölcsű kritikus maradt, mint volt, csakhogy most nem a Kádár-rendszert, hanem az Orbán-kormány rendelkezéseit kritizálta ugyanazzal az elvi tisztasággal. Orbán így feloldhatatlan helyzetbe került, hiszen az az ember, akit hajdan nagyon nagyra tartott, most őt marasztalja el. Ezt a helyzetet hívják szaknyelven kognitív disszonanciának. Orbán pedig ebből a helyzetből azt látja kiútnak, hogy megpróbálja Iványit és az ő egyházát „eltüntetni”. Ne legyenek szem előtt! Ne legyenek! Annak idején még az Alkotmánybíróság, majd az Európai Bíróság is kimondta, hogy jogellenesen nem adta meg a MET-nek a Parlament a bevett egyház rangját, hiszen minden kritériumnak bőven megfeleltek. Ezt a jogellenes helyzetet a kormány azóta sem szüntette meg, sőt minden erre irányuló kísérletnek ellenállt.
Ennek pedig az a következménye, hogy – mivel hivatalosan a MET nem minősül olyan egyháznak, mint mondjuk a katolikusok – nem kapják azokat az állami pénzeket, amelyeket a többi egyház kap szociális tevékenységéhez. Iványiék tehát évek óta pénzbeli támogatás nélkül végzik azt a hajléktalan-gondozó, szegényeknek ételt adó, betegápoló, utcán élő gyerekeknek óvodai ellátást nyújtó, áldozatos tevékenységüket, amely tevékenységeket a többi egyház milliárdos nagyságrendű állami támogatással végez. Ez a héttere annak, hogy a MET nem tudja befizetni némely jogszabályilag rögzített kötelezettségét. Törvénytelen helyzete miatt kényszerül törvénytelenül viselkedni. Jogilag vert helyzetben van, mert most valóban nem tart be rendelkezéseket, valóban tartozik az „államnak”. Ugyanakkor igazából az „állam” tartozik a MET-nek, mert ha a kormány rendezte volna azt a törvénytelen helyzetet, amelyet ő maga teremtett – vagyis a MET ugyanolyan egyházi pozícióban lenne, mint több tucatnyi társa –, akkor nem került volna olyan pénzügyi helyzetbe, hogy nincs miből befizetnie a különböző adókat.
Az adó-tartozásokra hivatkozva a kormány most inkasszóval lenullázta (sőt negatívba fordította) a MET bankszámláit. A templomot, egyetemet, iskolákat, karitatív szervezeteket működtető MET fizetésképtelenné vált. Ezért most (és már nem is először!) civilek – Iványi egyházi hívei és sokezernyi emberi híve – próbálják összegyűjteni azt a pénzt, amely esetleg megmenti a MET-et a teljes széteséstől. Drukkoljunk, hogy sikerüljön!
A legkülönösebb és talán legfájóbb ebben a történetben az, hogy a Katolikus és a Református egyház évek óta hallgat, némaságával asszisztál ahhoz, hogy keresztény testvérüket Orbánék fojtogatják.
