Az elmúlt napokban honfitársaink milliói kaptak levelet Orbán Viktortól, aki azt kéri, hogy töltsük ki és küldjük be a mellékelt kérdőívet. Eddig még rendben is volna, hiszen nagyon fontos a demokratikus működés szempontjából, hogy egy miniszterelnök időnként némely fontos kérdésről ne csak a minisztereivel, hanem a széles lakossággal is konzultáljon.

És mégis van legalább két súlyos problémám. Az egyik, hogy OV „nemzeti konzultációnak” nevezi azt, ami nem az. Stiláris nagyzolás egy szimpla véleménykérést konzultációnak nevezni. Az az igazi  konzultáció, amikor pl. egy beteg kezelésének dolgában 3-4 orvos összedugja a fejét, s megosztják egymással, hogy ki-ki a maga szaktudása alapján mit gondol, mit javasol. De ebben az esetben ilyesminek nyoma sincs. Ez lényegében nem több, mint egy kérdőív. 

A másik, az előzőnél  is súlyosabb problémám, hogy kérdőívnek meg pocsék rossz. Sőt: több, mint rossz, merthogy csalárd, fondorlatos és hamis. Úgy csinál, mintha kérdezne, pedig lényegében befolyásol. Úgy tálalja a kérdést és annak felvezetését, hogy rögtön a szánkba is adja a várt(!) választ. Ugyanis a kérdésenként megadott két lehetséges válasz közül az egyik mindig föltűnően „helyes”,  a másik pedig ordítóan „hibás”. A kérdőív szerzője, szerkesztője – ill. az ők megbízója – álnokul úgy tesz, mintha valóban kíváncsi lenne a véleményünkre, pedig kizárólag arra játszik, hogy utólag világgá kürtölhesse, hogy lám, a magyarok 98%-a úgy gondolja, hogy… 

És van még egy harmadik, súlyos – bár nyilván szándékos – szakmai hiba is a kérdőívben. Az, hogy a két lehetséges válasz közül mindig a várt „helyes” válasz van első helyen. Ez súlyos szerkesztési hiba; egy igazi kérdőívnél megengedhetetlen! Meggyőződésem, hogy ha egy szakmához értő ember ilyen hibákkal terhelt kérdőívet kap, azt kapásból a papírgyűjtő kosárba dobja. 

Nézzünk egy-két példát erre a szakmailag – és emberileg, erkölcsileg is – elfogadhatatlan kérdezés-technikára! A konzultációs ív négy egységét véletlenszerűen kiválasztottam, s azokat átfogalmaztam és leegyszerűsítettem, hogy még inkább szembeötlő legyen, hogy mi benne a csalárdság. Szó szerint tehát ezek a kérdés-tálalások nem így szerepelnek a „nemzeti konzultáció” oldalain; tartalmuk lényegét tekintve azonban igen:

• Brüsszel döntést vár tőlünk, amely havonta 180 eFt-tal növelné a családok kiadásait.
• Brüsszel migránsgettókat akar létrehozni Magyarországon.
• Brüsszel nagy pénzeket juttat a terrortámadások híveinek.
• Brüsszel génmódosított gabonával árasztaná el Magyarországot.

S mindegyik mögött ugyanaz a kérdés: „Egyetért-e ezzel?”. Magán a konzultációs íven persze nem egyszerűen „Igen vagy Nem” válaszlehetőségek vannak, hanem mindig két mondat. De azok tartalmilag úgy vannak megfogalmazva, hogy még a „csekély-értelműek” számára is meggyőző legyen, hogy melyik az „Igen”, s melyik a „Nem”. Nehezen tudom elképzelni, hogy ilyen kérdés-föltevés és „tálalás” mellett sokan lennének, akik elgondolkoznak, tanakodnak, mérlegelnek, hogy melyiket is válasszák.

Eddig nem szóltam arról, hogy mi az én személyes álláspontom a fölvetett problémák tartalmát illetően. Ez azonban szándékos a részemről. A „nemzeti konzultáció” keretében tudatosan nem teszem közzé a tartalmi véleményemet a „rezsicsökkentésről”, a „migráns-problémáról” és a „génmódosításról”. (Más fórumokon igen!). Azért nem, mert nem kívánok szerepelni ebben a hazug komédiában.

Én tehát elhatároztam. hogy nem töltöm ki a kérdőívet. S tudom, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül. Sokan vannak, akik – akár hasonló, akár más okból, mint én – szintén nem kívánják megválaszolva visszaküldeni a „konzultációt”. Mi tehát választhatunk: vagy a papírkosárba dobjuk, vagy odaadjuk azoknak akik – mint most az aHang és az Egységes Diákfront – összegyűjtik az „érintetlen” íveket, megszámolják azokat, majd ők is „világgá kürtölnek” valamit; de ebben az esetben azt, hogy hány emberről tudjuk dokumentálni, hogy nem hajlandók részt venni ebben a csalárd „konzultációs-játékban”.

Ha tehát valaki – bármilyen ok miatt – nem kívánja kitölteni a konzultációs kérdőívet, juttassa el nekem az ÜRES lapokat, s azokat én továbbítom a fentnevezett gyűjtőknek. Kinek-kinek a kreativitására bízom ennek az „eljuttatásnak” az idejét és módját. De megadok egy utolsó lehetőséget is: 2024. január 10.-én (szerdán), az ívek hivatalos beküldésének határnapján 16–18h az Átrium Színház előterében (Bp. Margit körút 55.) fogok kávézni, s szeretettel várom azokat, akiknek még addig nem sikerült megtalálniuk az „utat” hozzám.