Ha valaki esetleg tudja, hogy a kormány hol és mikor tette közzé hivatalos(!) közleményben, hogy miért nem írják alá a CEU-egyezményt, tudassa velem is, mert én ilyenre nem emlékszem. Miniszterek és kormányhoz tartozó potentátok lekezelő nyilatkozatairól tudok a Bard College-dzsal kapcsolatban, de tartalmi indoklással ellátott hivatalos közleményt az ott folyó CEU-s képzés el-nem-fogadásáról nem. Sem a kormány, sem a (közben felelősnek kinevezett) Oktatási Hivatal részéről.

Nov. 4.-én kelt blogomban még csak valószínűnek mondtam, hogy a kormány a bolondját járatja a CEU-val; azaz közlik ugyan az aláírás feltételeit, de eleve eldöntötték, hogy akárhogy alakulnak a dolgok, úgysem írják alá. Most azonban már – hacsak elő nem kerül a racionális érveléssel alátámasztott hivatalos nyilatkozat – sajnos kénytelen vagyok azt mondani, hogy miniszterelnökünk (hűséges mamelukjaival együtt) lényegében „hülyét csinált” belőlünk. A CEU vezetőiből, oktatóiból és hallgatóiból. A teljes magyar felsőoktatásból. Az egész magyar értelmiségből. Sőt New York Állam felelős vezetőiből is (hiszen ők már régen aláírták az egyezményt). És egyúttal fittyet hányt az „egyetemi autonómia (academic freedom)” több évszázados európai értékének is.

Nagyon nagy baj van! Hétfőn a CEU kénytelen elkezdeni amerikai akkreditációjú képzéseinek Bécsbe költöztetését. Nem várhat tovább, hiszen a világ minden tájáról jelentkező hallgatóit tájékoztatnia kell arról, hogy ha beiratkoznak, hova fognak járni, hol fognak élni két-három évig.

Magyarország az egyik legnagyobb oktatási kincsét dobta el magától.

És ami a legkülönösebb: ennek az egész CEU-históriának a magyarázó háttere nagy valószínűséggel nem más, mint egy ember kognitív disszonanciája az általa hajdan és ma vallott értékek közötti gyökeres ellentét miatt.