Olyanok, mint a hibás automaták. Bármit dobunk be, mindig az jön ki, hogy „migránsok vagy bevándorláspártiak”.

Amikor az EU Parlamentje elfogadta a Sargentini-jelentést (amelynek 12 fejezete közül csak egyetlen foglalkozik a „migránsok, menedékkérők és menekültek” problematikájával), a magyar parlament fideszes többsége határozatot fogadott el, miszerint „Visszautasítjuk a Sargentini-jelentésnek nevezett hazug bevándorláspárti vádirat rágalmait.”

Amikor a Fidelitas egy (egyébként szimpatikus) szakértője egy oktatáspolitikai vitán sarokba szorult az adatokkal kapcsolatban, akkor azzal védekezett, hogy nem ezekről kellene beszélni, hanem a lényegről. Mire a közönség soraiból bekiabált kérdésre – hogy de hát mi a lényeg? – reflexből azt válaszolta, hogy „a migránsok”.

Amikor az Amnesty International kifogásolta a magyar kormány önkényes jogalkalmazásait, visszaéléseit, túlhatalmát, akkor a Fidesz ezt válaszolta közleményében: „az Amnesty tevékenysége a jól illeszkedik a bevándoláspártiak bosszújába”.

Amikor az Európai Néppárt tucatnyi tagpártja azt nyilatkozta, hogy a Fidesz döntései és kijelentései nem egyeztethetőek össze az EPP alapvetői elveivel és sértik a jogállamiságot, akkor a párt elnöke ezt úgy kommentálta, hogy „a bevándorláspártiak megtámadták a Fideszt”.