Egy „zöld” civil szervezet pályázatot adott be az agrár tárcához. Profiljának megfelelően fenntarthatóságra nevelési, szemléletformáló programokra kért pénzt. De elutasították, mondván, hogy a felsorolt programok nem illeszkednek a meghirdetett témakörhöz. Ez idáig még akár rendben is lehetne. De az már több mint meghökkentő, ahogyan megindokolták a döntést. Tájékoztatásul ugyanis elmagyarázták, hogy jelenleg Magyarországon környezeti ügyekben mi hova tartozik: „A fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság az Energiaügyi Minisztérium hatásköre; a vízgazdálkodás és a víz mint környezeti elem a Belügyminisztériumé; a fenntartható mezőgazdaság és élelmezés pedig az Agrárminisztérium területe.”
Kedves Olvasóim! Értitek ezt? Mert én nem! És ha valaki speciel fenntartható vízgazdálkodással vagy körforgásos mezőgazdasággal foglalkozik, melyik tárcához pályázzon? És vajon ennek a fenntarthatóságra nevelő szervezetnek – amely értelemszerűen komplexen, a maga összetettségében vizsgálja a világot hova kellett volna pályáznia? A fenntarthatóság látásmódjában nem választható szét egymástól a gazdaság és a talaj és a víz!
Az meg különösen „aranyos” apróság, hogy vajon a víz mint témakör miért a Belügyminisztériumhoz tartozik. Miért éppen oda? És akkor a talaj és a levegő, a hegyek és az élővilág miért nem?
Valamikor volt környezetvédelmi minisztérium. Találkoztam jó és rossz környezetvédelmi miniszterrel egyaránt. De maga a puszta tény a fontos, hogy volt egy tárca, amelyik legalább megpróbálta áttekinteni és kezelni a környezetügyet a maga komplexitásában, bonyolultságában. Most ugyanis Magyarországon nincs a környezetügynek gazdája. Egyik-másik mozaik-kockájának vannak felelősei. S a kétségtelenül bonyolult, sok-szempontú rendszer összehangolására való törekvés helyett elképesztő, kusza szétdaraboltság van. Zűrzavar. Ez a helyzet önmagában is árulkodóan jelzi, hogy kormányunk – vagy mondjuk úgy, hogy miniszterelnökünk – nem „zöld” gondolkodású; lelke mélyén nem tartja igazán fontosnak a környezet és természet védelmét, lépten-nyomon a GDP-növelés alá rendeli a fenntarthatóság szempontjait. Ez rövidtávú gondolkodás; mának élés.
Sokkal többről szól tehát a történet, mint hogy egy „zöld” civil szervezet nem nyert támogatást az agrárminisztériumnál. Mert végső soron arról szól, hogy kormányunk – ne vonjuk kétségbe, hogy abban a hitben, hogy a jövőt építi! –, lényegében a jövőnk bizonytalanná válásához járul hozzá.
