Közeledik október utolsó vasárnapja, ezért aktuális kérdés, hogy a jövőben is legyen-e óraátállítás, vagy most már ne. És ha úgy döntenek az illetékesek – remélhetőleg széleskörű megvitatás alapján –, hogy ezután már ne legyen, akkor jön az újabb kérdés, hogy melyik legyen az állandó: a téli vagy a nyári. Eddigi – elég esetleges – információink szerint úgy tűnik, hogy többen szavaznának a nyárira, mint a télire. Nem egyszerű a választás, mert szempont a sötét reggelek hossza, az esti világítás szükségességének ideje, a fölkelés ritmusa, az esti programok gyakorisága és még sok más tényező.

Én viszont egyértelműen a téli időszámításra voksolok. És nem is gyakorlati, kényelmi szempontok miatt, hanem elvi alapon. Egyszerűen azért, mert a téli időszámítás az „igazi”; a nyári pedig mesterséges torzítás. Hogy értendő az, hogy „igazi”?

Ennek megértéséhez egy kicsit nyelvészkednünk kell, de csak annyit, hogy tudatosítanunk kell, miszerint „dél” szavunknak két jelentése van. Az egyik napszakot jelöl, a másik égtájat. A napszakok a Nap (látszólagos) fölkeléséhez, égi útjához és lenyugvásához kötődnek; ezek a hajnal, a reggel, a délelőtt a dél, a délután, az este és az éjszaka. (Feltűnő, hogy két napszakot is a „dél”-hez viszonyítunk.) Az égtájak pedig a Föld forgástengelyének képzeletbeli földfelszíni döféspontjaihoz viszonyított irányokat jeleznek: észak, kelet, dél és nyugat (meg persze a köztes irányok, pl. délnyugat). 

Nem véletlenül azonos azonban a dél mint napszak és a dél mint égtáj megnevezése. Elvileg ugyanis akkor van dél (mint napszak) – vagyis akkor mutat az óránk 12-t –, amikor a Napot éppen déli irányban látjuk. És nemcsak ebben az irányban, hanem ráadásul égi pályájának a legmagasabb pontján. A Nap tehát délben delel, vagyis 12-kor van a legmagasabban és éppen déli irányban. Napi története szerint délelőtt egyre magasabbra hág –  s közben kelet felől lassan dél felé tolódik –, délután pedig fokozatosan lejjebb megy, s nyugat felé halad. 

Vegyük észre, hogy az órák számozása, és így a napok kezdete is a Nap deleléséhez – pontosabban annak éjszakai „tükörképéhez” – kötődik. Mi már természetesnek tartjuk – mert megszoktuk – hogy a napok éjfélkor kezdődnek, ekkor van 0 óra, déli 12-kor van a közepük és éjfélkor végződnek. Pedig ez nem mindenhol van így; pl. a zsidó időszámítás szerint az órák számolása a napkeltével kezdődik. A Biblia (Máté 27,46) megemlíti, hogy a kereszten órák óta szenvedő és már haldokló Jézus „Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta”. Ez pedig a mi óraszámításunk szerint kb. délután 3 óra körül lehetett, minthogy – tavasz lévén – a Nap nagyjából 6h tájban kelhetett föl. Egyébként az ókori görög és római kultúrában sem éjfélkor kezdődött egy nap, hanem napkeltekor. 

Az előző bekezdés elején azért szerepel az „elvileg” szó, mert ami alatta olvasható, az a valóságban kicsit bonyolultabb. Debrecenben előbb kel fel a Nap (nagyjából fél órával), mint Szombathelyen. És persze ennek megfelelően a debreceniek delelni is korábban látják a Napot, mint a szombathelyiek. Abba azonban belebolondulnánk, ha az óráinkat úgy állítanánk be, hogy bárhol is élünk, mindig akkor mutasson 12-t, amikor a Nap onnan nézve éppen legmagasabb pontján van (vagyis delel); hiszen akkor Debrecenben, Budapesten és Szombathelyen (és persze a közbe eső településeken) nem egyformán járnának az órák. Nagy zűrzavar lenne. Ennek elkerülésére találták ki az időzónákat. A közép-európai időzóna országaiban – Magyarországtól nyugat felé menve egészen Franciaországig – egyezség szerint egyformán járnak az órák, bár Magyarországon már akkor delel a Nap, amikor az óramutató még csak közeledik 12-höz, a franciák óráin viszont már rég elhagyta az óramutató a 12-est, amikor a Nap (végre) legmagasabb pontjára ér és éppen déli irányban látszik. Prága az a város, ahol nagyjából egybe esik a Nap járása szerinti dél és az órák szerinti dél. 

Ha esetleg úgy döntünk – mi vagy az egész EU –, hogy a többség kedvéért mindig a nyári időszámítást akarjuk használni, az egyrészt azt jelentené, hogy átsoroljuk magunkat a kelet-európai időzónába, másrészt hogy végérvényesen megszüntetjük a napok időbeli közepének – a „déli 12 órának” – a kapcsolatát azzal, hogy a Nap mikor „delel”, azaz mikor látjuk pontosan Dél irányában (s egyúttal legmagasabb pontján). Akkor tehát értelmetlenné válna az a mondat, hogy „a Nap délben delel”. (Merthogy abban az esetben még Debrecenben is 12h után delelne a nap, hát még Szombathelyen!

Igazság szerint leginkább az zavarna az „örök-nyári” időszámításban, hogy – a fentiek alapján – időmérési rendszerünknek csökkenne a természeti folyamatokhoz való kötöttsége, s növekedne az emberi igényekhez való hajlítása. Vagyis az Ember még egy fokkal távolabb kerülne a Természettől. Mindemellett el tudom fogadni, hogy akit ezek a csillagászati meg nyelvészkedési kérdések teljesen hidegen hagynak, az is logikusan érvelhet a végleges nyári időszámítás előnyei mellett.