Ahogy ismerjük a parlament immár évek óta tartó „olajozott” működését, várhatóan simán megszavazzák pénteken (19.06.21.) a köznevelési törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyet egy hete nyújtottak be.

A fenntarthatóságra nevelés szempontjából a javaslat legkritikusabb pontja a „magántanuló” tanulási forma kivezetése. Megszűnne még ez a fogalom is. A köznevelési (és minden más érintett) törvényben mindenhol „egyéni munkarenddel rendelkező tanuló” lépne a „magántanuló” szövegrész helyébe. Ennek súlyos következményeként radikálisan csökkenne Magyarországon az átlagostól eltérő, egyéni tanulási formák lehetősége.

A 2011. évi köznevelési törvény [CXC. 45.§(5)] még így fogalmazott: „A tankötelezettség iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként teljesíthető.” Ennek helyébe a törvényjavaslat szerint ez lépne: „A tankötelezettség iskolába járással teljesíthető. Ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető.”

Eddig tehát elegendő alap volt az, hogy „nem hátrányos a magántanulóság”, mostantól már azt is bizonyítani kell, hogy az adott esetben „az egyéni munkarend előnyös”.

Ez láthatóan dupla „szigorítás”, s nyilvánvalóan az a szándék van mögötte, hogy amennyire csak lehet, szoruljon vissza hazánkban a „szokásos” iskolába-járás helyetti bármilyen másféle tanulási forma. A törvény-tervezet tehát uniformizálni akar; az pedig ellentmond a fenntarthatóságra nevelés elveinek – de egyébként általában a korszerű pedagógia alapelveinek is.

Ebben a vonatkozásban súlyosan elhibázottnak tartom ezt a törvénymódosítási javaslatot.