A kétszálú történet egyik szála a magyar EB biztosi jelölés kudarca. O.V. jelöltjét – Trócsányi Lászlót – ugyanis az EP jogi bizottsága (JURI) alkalmatlannak nyilvánította a biztosi funkció ellátására. Döntésüket több érv támasztotta alá. Felrótták pl. Trócsányinak, hogy igazságügyi minisztersége (2014–2019) alatt – bár az amerikaiak is kérték – Moszkvának adtunk ki két orosz fegyverkereskedőt, akikre a TEK csapott le az USA Kábítószer-ellenes Hivatala (DEA) által irányított nemzetközi művelet keretében, miközben éppen egy mexikói drogkartellnek akartak eladni fegyvereket. (Moszkvában „természetesen” hamarosan szabadlábra is helyezték őket.)
De a JURI elutasító véleményének döntő oka egyértelműen jogi természetű volt: az összeférhetetlenség. Az, hogy Trócsányi még 2018-ban is – amikor már régen az Igazságügyi Minisztériumot vezette – társtulajdonosa volt a Nagy és Trócsányi ügyvédi irodának, amely állami megrendeléseket is kapott, pl. képviselte hazánkat az EB előtt Paks2 ügyében. Ezen a szálon tehát O.V. lényegében jogi vereséget szenvedett.
A történet másik szála az a kérdés, hogy összekapcsolódjon-e az EU-s források kifizetése az Unió alapvető jogállami kritériumainak betartásával. Minthogy óriási pénzekről van szó (Magyarország esetében a GDP 4-5%-áról, azaz napi kb. 2 milliárd Ft-ról!), az EU – vagyis lényegében mi, magyarként is európai polgárok! – nyilvánvalóan érdekeltek vagyunk abban, hogy minél kisebb legyen a pénzek felhasználásában a korrupció, a mutyi, a csak a beruházónak előnyös presztízsberuházás stb. Más szavakkal: hogy minél biztosabban működjön a jogállamiság.
Az EU államainak döntő többsége egyetért azzal, hogy a jogállami működés hiányosságai esetén az adott ország EU-s támogatásainak kifizetését a jövőben feltételekhez kellene kötni. Magyarország kormánya azonban azt az álláspontot hangoztatja, hogy nem kell feszegetni az EU-s források kifizetésével kapcsolatban a jogállamiság kérdését; megvannak az EU-nak azok a gazdasági-pénzügyi rendeletei, amelyekkel a szabálytalan felhasználásokat szankcionálni tudják. Van ebben az érvben némi ráció, azonban erősen kétségbe vonja az érv jogosságát az, hogy hazánk pl. a korrupció terén az EU-n belül sajnos a legrosszabbak közé tartozik (hátulról a harmadik).
Az EU Tanácsának soros elnökségét ebben a félévben Finnország látja el. A finn miniszterelnök (Antti Rinne) igen határozottan azt az oldalt képviseli, amelyik (a pénzügyi támogatás fejében) ragaszkodik a jogállami normák megköveteléséhez. Néhány nappal ezelőtt (19.09.30.) itt járt Magyarországon, s az O.V-ral tartott közös sajtótájékoztatón – amelyiken Orbán nem is titkolt sértettséggel jelentette be, hogy a leszavazott Trócsányi helyett kit jelöl uniós biztosnak – ismét jelezte, hogy szerinte igenis a jogállamiság elvéhez kell kötni az uniós finanszírozást. Orbán erre azt válaszolta, hogy „a jogállamiság Magyarországon nem jogi, hanem becsületbeli kérdés”.
Azon túl, hogy ez – különösen egy jogi végzettségű ember szájából – több mint furcsa állítás, lényegében azt is jelenti, hogy a Trócsányi-ügyben elszenvedett jogi jellegű vereséget O.V. átminősítette erkölcsi vereséggé. Nem gondolom, hogy ez volt a szándéka.
