Autonómiáért küzdenek-e az SZFE hallgatói és tanárai a Vas utcában? Már alapítványi az egyetemük, már nem szólhat bele – úgymond – a kormány abba, hogy ott mi történik. Akkor meg mi bajuk van?

A világ vezető egyetemei közül jónéhány alapítványi kezelésű. Az alapítványivá tett hazai egyetemek azonban lényeges kérdésekben különböznek azoktól. Minden alapítványi egyetem előnye és hátránya egyszerre, hogy két vezető testülete van, s ez eleve konfliktus-helyzet. (Bár a konfliktus önmagában nem feltétlenül rossz dolog, csak minden lépésnél meg kell oldani.) Az egyik vezető „hatalom” az alapítvány kuratóriuma; ők rendelkeznek a pénz fölött. Viszont nekik csak áttételesen van közük ahhoz, hogy tartalmilag mi történik az egyetemen. Annak ugyanis a másik „hatalom” a gazdája: az „akadémiai”, azaz oktatási-tudományos vezetőség, vagyis a rektor (és helyettesei), valamint a szenátus. Ők viszont nem dönthetnek pénz-ügyekben. Minden sikeres alapítványi egyetem akkor és azért működik jól, mert egyrészt mindkét „hatalom” az egyetemért dolgozik, másrészt nem kívánnak beleszólni egymás munkájába. Betartják a „játékszabályokat”, s nem tenyerelnek bele a másik fél kompetencia-területébe. Hanem tárgyalnak, vitatkoznak, érvelnek, egyeztetnek, s végül valamilyen egyezségre jutnak. Fontos szempont az is, hogy mindkét fél meg van győződve arról, hogy a másik ért ahhoz, amit képvisel, s hogy a legjobbat szeretné.

Nálunk azonban nem így lettek alapítványivá az érintett egyetemek. S különösen nem az SZFE! A Színművészeti jelenlegi „akadémiai” vezetését lényegében az egész döntés-előkészítési folyamatban negligálta a kormány, s végül teljes mértékben a kuratórium alá is rendelték. Nem egymás mellé van rendelve a tartalomért és a működtetésért felelős két testület, hanem az egyik a másik alá. Totálisan. Vidnyánszkyt lényegében nem egyszerűen a kuratórium vezetőjének nevezték ki (ami önmagában teljesen rendben volna), hanem olyan hatalmat adtak neki, amely szerint a rektor (és a szenátus) gyakorlatilag alárendeltje lett. Ő kívánja meghatározni az oktatás tartalmi-szemléleti jellemzőit, s lényegében ő írta meg – egyeztetés nélkül – azt az SZMSZ-t, amely eldönti, hogy a szenátusnak mihez van joga, s mihez nincs. Vidnyánszky minden nyilatkozatából kiviláglik, hogy az „akadémiai” fél főnökének gondolja magát.

Fontos kérdés, hogy mennyire tekintjük itt is érvényesnek azt a szólást, hogy „aki fizet, az pötyögtet”. Egy kocsmában jogos, hogy az rendeli a nótát, aki letette az asztalra a pénzt, de egy egyetem-bonyolultságú kérdésben ez már nem így működik. Egyáltalán nem arról van szó, hogy a „pénzügyes” kuratóriumnak ne lenne köze az „akadémiai” szinthez. [Külön jó, ha még ért is hozzá, mint pl. Vidnyánszky a színházhoz. De ő is tudhatná, hogy csak akkor lesz jó egy előadás, ha rendező és színész végül kölcsönösen elfogadják a másik igazát is. Ha a színész végképp nem ért egyet a rendező koncepciójával, akkor nem tud hitelesen játszani.] De nem a „pénzügyes” feladata megmondani, hogy mi legyen a tartalom. Ez durva szereptévesztés. Neki az a feladata, hogy vitatkozzon, egyezkedjen, próbálja érvekkel meggyőzni a rektort vagy szenátust a javaslata igazáról. Álszentség azt sulykolni, hogy de hiszen hívta az ITM egyeztetésre az egyetem tartalmi vezetőit. Valóban hívta, de csak akkor, amikor a döntő kérdéseket már meghozták, s már törvénybe is foglalták. Vagyis igazából nem egyeztetésre hívta őket, hanem tájékoztatásra. Nem csoda, hogy nem mentek el. S azt se felejtsük el, hogy az egyetem által javasolt személyek közül egyetlen egyet sem vettek be a kuratóriumba.

Hamis vád egyébként, hogy a hallgatók általában bármilyen változás ellen volnának. A méltatlan és megalázó „lerohanás” ellen tiltakoznak, valamint az egyetem tartalmi vezetőinek kizárásával született dokumentumok ellen.

A kuratórium elnöke – háta mögött tudva a kormányt – biztonságban érzi ugyan magát, de ettől még szereptévesztésben van. Hatalmi szóval elvesz rektori feladatköröket is. Nem vitás tehát, hogy sérült az SZFE autonómiája. Nem pénzügyileg, hanem „akadémiai” (azaz oktatási-kutatási) szinten. A tiltakozó hallgatókat pedig nyilvánvalóan ez érdekli elsődlegesen. Az, hogy az oktatás hogyan fog folyni az SZFE-n a jövőben.