Folyik a vita arról, hogy megszüntesse-e Európa az évi kétszeri óraátállítást, s ha igen, akkor melyik legyen a végleges. Az én álláspontom egyszerűen az, hogyha csak lehet, törekedjünk a minél természetesebb megoldásokra. Ez pedig a télit jelenti, hiszen az az eredeti. A nyári időszámítás lényegében önbecsapás, végső soron valami előny érdekében kitalált hazugság.
A „dél” szó a nyelvünkben kettős jelentésű. Egyrészt jelenti az iránytű által mutatott négy fő égtáj közül az egyiket, másrészt jelenti a nappalnak azt a pillanatát, amikor a Nap „delel”, azaz egyrészt tőlünk éppen déli irányban látszik, másrészt látszólagos útján a legmagasabbra hág, vagyis ilyenkor legrövidebbek az árnyékok. S az sem véletlen, hogy amikor a nap kezdetét és végét kijelölték a csillagászok, éppen ezt a nappali pillanatot, és a neki megfelelő éjszakai tükörpontot (az éjfélt) jelölték meg sarokpontoknak, s nem a hajnali világossághoz vagy a Nap felkeléséhez kötötték a nap-kezdetet (miként sok más nép és kultúra).
Az idő haladásában és annak számokkal való kifejezésében tehát kiemelt szerepű az a pillanat, amikor a Nap éppen delel (azaz útja legmagasabb pontján és éppen déli irányban látszik). Ez a pont és ez az irány pl. a templomok építésekor is fontos szempont volt, hiszen a templomokat úgy kellett tájolni, hogy pontosan keletre nézzenek, hiszen onnan jön a fény, a világosság. Ezt tudva érthető csak, hogy a tájékozottságot (amikor valaki tudja, hogy számára mi a jó hely és a mi a helyes irányok) vajon miért éppen az „orientált” szóval fejezzük ki, amely pedig szó szerint azt jelenti, hogy „keletelt”. [És ha az illető nem ilyen, akkor „dezorientáltnak” mondjuk.]
Ha tehát úgy döntenek az illetékesek (vagy a népszavazás), hogy a nyári legyen a végleges, az a fentiek értelmében lényegében kultúra-ellenes döntés lenne.
Nem lehetetlen persze, hogy különböző praktikus szempontok alapján a nyári időszámítás tényleg kényelmesebb, kellemesebb, mint a téli (vagyis az eredeti, az „igazi”). Ezért nem egyszerű a döntés; mérlegelni kell. Sutba dobjuk-e egy szép kultúr-történeti, nyelv- és fogalom-történeti örökségünket a kényelmünk érdekében; vagy inkább őrizzük kulturális hagyományaikat?
Én fentebb már voksoltam.
