Szarka Gábor, az SZFE illegitim módon – az egyetem szenátusát megkerülve – kinevezett kancellárja az egyetem új, naphegyi campusának tegnapi (jan. 21.) sajtóbejárásán büszkén jelentette ki: „Bebizonyítottuk, hogy évtizedes lemaradást be tudunk hozni két hónap alatt, bebizonyítva ezzel a modellváltás sikerét is”. Az SZFE objektív helyzetének javítása kétségtelenül örvendetes. S abban is igaza van Szarkának, hogy a sárga-maszkos hallgatók a Vas utcában „évtizedes pusztulatot” védtek. De ez távolról sem a hallgatók vagy az SZFE eddigi vezetőinek szégyene, hanem azé a kormányé, amelyik egy teljes évtizeden keresztül nem adott pénzt a helyzet jobbítására. Felháborító cinizmus már önmagában az is, hogy az SZFE éves költségvetését akkor kétszerezte meg a kormány, amikor az elüldözött addigi vezetőség helyébe kinevezték a saját embereiket.

Mulatságos Szarka büszkélkedése, hogy „két hónap alatt évtizedes lemaradást tudtunk behozni”, hiszen ez nem az ő áldozatos munkájának köszönhető, hanem annak, hogy a megduplázott költségvetésen túl ráadásul még milliárdos ingatlant is kaptak a kormánytól ajándékba. Sok pénzzel nem kunszt „lemaradást behozni”.

Az pedig végképp csúsztatás részéről, hogy mindez „a modellváltás sikerét bizonyítja”. Egy frászt! Nem, a modellváltás hozta a sikert, hanem a „személy-váltás” és az azzal összefüggő pénz. Ha nem a kormányhoz hűséges Szarka és Vidnyánszky lennének pozícióban, hanem azok kerültek volna a kuratóriumi elnök és a kancellár posztjára, akiket az egyetem szenátusa, oktatói és hallgatói közössége delegált, akkor – modellváltás ide-oda – föltehetően maradt volna az „évtizedes pusztulat”.