Tekintsük át, hogy hogyan reagált az elmúlt tíz évben a kormány(fő), ha kritika érte a ház elejét! Rendkívül tanulságos.

1) Tavares jelentés

 2012-ben Rui Tavares zöldpárti EP-képviselő vezetésével vizsgálat indult a magyarországi helyzet elemzésére. A Jelentésben (2013) az alábbi ajánlások vannak a magyar hatóságok számára (mind a 7 fejezetből csak egy-egy pontot kiemelve):

1) Alaptörvény: Biztosítsák valamennyi parlamenti párt számára az alkotmányozási folyamatban való lehető legszélesebb körű részvételt.

2) Fékek és ellensúlyok: Törekedjenek konszenzusra az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásakor.

3) Az igazságszolgáltatás függetlensége: Rögzítsék az Alaptörvényben a bírák elmozdíthatatlanságára vonatkozó elveket.

4) Választási reform: Kérjék fel a Velencei Bizottságot, hogy végezzenek közös elemző értékelést.

5) Média és pluralizmus: Tartózkodjanak olyan mechanizmusok kialakításától, amelyek fenyegetést jelentenek a sajtószabadságra.

6) Alapvető jogok: Tegyenek intézkedéseket annak érdekében, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek és a hajléktalanok alapvető jogait tiszteletben tartsák.

7) Vallás- és lelkiismereti szabadság: A vallási szervezetek egyházként történő elismerése tekintetében állapítsanak meg világos, semleges és pártatlan követelményeket.

 A Tavares-Jelentés ezen javaslataiból világosan kiderül, hogy melyek azok a területek, amelyekben a magyar szabályozás nincs feltétlenül szinkronban az EU alapelveivel. Orbán Viktor azonban – megszólalásaiban – egyáltalán nem foglalkozott a javaslatok konkrét tartalmával; csakis általánosan elutasító megjegyzéseket tett a Jelentéssel kapcsolatban. Íme egy csokor a mondataiból:

„Ez Magyarországot súlyosan sértő jelentés. A magyar kormány nem szorul kioktatásra a demokrácia természetét illetően. Ez egy európai baloldali akció, s az a bajuk, hogy a nép úgy döntött, hogy kétharmaddal leszavaz egy baloldali kormányt. Az igazi probléma, hogy a miénk nem egy liberális alkotmány.”

 A Tavares-jelentés kormányoldali fogadtatásának az a legfőbb tanulsága, hogy OV és követői lényegében nem kívánnak foglalkozni a fékek és ellensúlyok, az alapvető jogok vagy az egyházak kérdésével kapcsolatos javaslatokkal (ha úgy tetszik, kritikákkal). Azért nem, mert szerintük lényegében „nem is innen fúj a szél”, hanem onnan, hogy az Alkotmányunk nem baloldali és nem liberális. Ezzel lényegében azt is sugallják, hogy a fent felsorolt államigazgatási tevékenységük tulajdonképpen rendben van.

2) Sargentini jelentés

2018-ban Judith Sargentini vezetésével újabb vizsgálat történt arra vonatkozóan, hogy Magyarország államigazgatási rendje mennyire tartja magát az Unió alapértékeihez. Megint az derült ki, hogy sajnos súlyos problémák – demokrácia-hiányok – vannak mind a jogszabályok tekintetében, mind a gyakorlatban.

A Jelentés fejezetei és aggályai a következő kérdésekre vonatkoztak:

1) az alkotmányos és a választási rendszer működése;

2) az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;

3) a korrupció és az összeférhetetlenség;

4) a magánélet védelme és az adatvédelem;

5) a véleménynyilvánítás szabadsága;

6) a tudományos élet szabadsága;

7) a vallásszabadság;

8) az egyesülési szabadság;

9) az egyenlő bánásmódhoz való jog;

10) a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai;

11) a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;

12) a gazdasági és szociális jogok.

Szeptemberben az EP elfogadta a Sargentini-jelentést, s ezzel egyértelműen felszólítást küldött hazánknak az EU alapértékeinek pontosabb követésére. Ne feledjük, hogy 2018. őszén vagyunk. Az Orbán-kormány harmadszor nyerte meg 2/3-dal a parlamenti választást. Diadalt ünnepeltek. S ebbe a helyzetbe robbant bele a kormányzás módját súlyosan elmarasztaló Jelentés.

 Láthatjuk fentebb, hogy a Jelentés tucatnyi fejezete között csak egy (az utolsó előtti) foglalkozik a migrációval. A többi 11 fejezet – az összeállításához felhasznált óriási mennyiségű élőmunka, szakmai elemzés, tanulmányírás – egészen másról szól. Egyébként feltűnő, hogy csaknem ugyanazokról a problémákról, mint amelyeket Tavares is szóvá tett. Ily módon tehát azt is üzeni a Sargentini Jelentés, hogy az előző EU-s jelentés óta sok-sok kérdésben sajnos fikarcnyit sem javult a helyzet, sőt néhol még romlott is.

És mit látunk? OV ugyanazt a taktikát veszi elő, mint a Tavares-jelentés esetén: a tartalmi kifogásokkal egyáltalán nem foglalkozik; mintha ott se lennének. Közvetlenül a döntés előtt (Brüsszelben) a Jelentés plenáris vitáján is ezt nyilatkozta: „Magyarországot azért akarják elítélni, mert a magyar emberek úgy döntöttek, hogy a mi hazánk nem lesz bevándorlóország.”

Orbán tehát megint mellébeszél, másról beszél. Föltételezhető-e ép ésszel, hogy szakemberek százai hónapokon keresztül dolgoznak a magyarországi választási rendszer, szólásszabadság, vallásszabadság és szociális jogok tanulmányozásán, elemzésén és statisztikai értékelésén, hogy „közéjük dugva” végre beolvashassanak Orbánnak, amiért nem akar bevándorlókat beengedni az országba? Nem.

3) Európai Bíróság

2020. nov.16.-án az Európai Parlament megszavazta, hogy az EU 2021-2027-es szokásos költségvetésébe és a pandémia miatti károk helyreállítására szánt keretbe (Recovery and Resilience Facility, RRF) építsenek be egyfajta jogállamisági ellenőrző mechanizmust. Erre reagálva azóta Magyarország és Lengyelország, akik elsődlegesen érintettek ebben a témában – virágnyelven fogalmazva is – „érdekes” szerepet játszanak.

Előszöris: megvétózták az EU több évre szóló költségvetését. A helyzet paradox voltát jól jelzi, hogy OV a költségvetést vétózta meg (a konkrét számokat tartalmazó táblázatot, amely pedig óriási összegeket jelzett Magyarországnak), s nem a jogállamisági mechanizmus bevezetéséről szóló döntést, pedig azzal van elvi és alapvető baja. Ennek egyszerű a magyarázata; az Európai Parlamentben (amely a döntést hozta) többségi döntés van, tehát ott elvileg nem létezik vétó. A tényleges összegeket viszont az Európai Tanács hagyja jóvá, amelynek az állam- és kormányfők a tagjai, ott pedig konszenzusos szavazás van, tehát gyakorlatilag egyetlen „nem” is vétó.

Így tehát maga a jogállamisági mechanizmus 2021 óta érvényben van, de nincs hozzá elfogadott költségvetés. Időközben Magyar- és Lengyelország más úton is próbálkozott azzal, hogy töröljék az uniós pénzek jogállamisági kritériumokhoz kötését. Arra hivatkozva, hogy szerintük ez ellentétes az uniós joggal, pert indítottak tavaly márciusban az Európai Bíróságnál (Luxembourg). S közben az Európai Bizottság (az EU operatív szerve) pedig – jobb a békesség alapon – úgy határozott, hogy a jogállamisági „fegyver” bevetésével megvárja, hogy mit dönt a Bíróság.

És most döntött. Február 16.-án nyilvánosan kihirdették az ítéletet, miszerint Magyarország és Lengyelország elbukta a pert; a jogállamisági mechanizmus nem ellentétes az uniós alapértékekkel, jogállamisági problémák esetén el lehet vonni támogatási pénzeket a kormányoktól. Nem büntetésként, hanem azért, mert pénzügyileg veszélyezteti az EU költségvetését, ha valamely országban magas a korrupció, nem független az ügyészség-bíróság, gyanúsan személyre szabottak a meghirdetett közbeszerzések stb., hiszen az ilyen helyzet az EU-támogatások „baráti zsebekbe” vándorlását teszi lehetővé.

Magyarország számára ez azt is jelenti, hogy a perköltséget mi, magyar állampolgárok fizetjük, s azt is, hogy ha továbbra sem lesz lényeges előrelépés azokon a területeken, amelyeket Tavares és Sargentini is feltártak, akkor bizony súlyos milliárdokat veszíthetünk.

De a legérdekesebb megint-csak az, hogy OV és köre – jelen esetben hűséges „fegyverhordozója”, Varga Judit is – ugyanazt a taktikát alkalmazza, amelyet fentebb már kétszer is említettünk: a mellébeszélés, másról-beszélés taktikáját. Mindössze annyi változott, hogy érvelésük szerint ezúttal nem a „bal-liberális” (ld. Tavares), s nem is a „migráns-simogató” (ld. Sargentini) Nyugat akar minket mindenáron megbüntetni „jobb-illiberális” és „migráns-ellenző” voltunk miatt, hanem a „gyermekvédelmi törvény” miatt akarnak rajtunk ütni egy nagyot.

Hiába nincs szó a jogállamisági mechanizmusban sem pedofíliáról, sem homoszexualitásról, VJ szerint „a döntés élő bizonyítéka annak, hogy Brüsszel visszaél a hatalmával. Az ítélet egy újabb nyomásgyakorlás hazánk ellen, mert a nyár folyamán elfogadtuk a gyermekvédelmi törvényünket.” A bírósági döntést követő sajtótájékoztatóján mindössze két-perces beszédet mondott, melynek végén minden más lehetséges értelmezést lenullázva kijelentette: „a gyermekvédelmi törvény a probléma, nem a jogállamiság”. Úgy látszik, a másról-beszélés terén OV-nak „kiváló” tanítványai vannak.

Olyanok, mint a népi szólásban Bodóné: „Mást beszél, mikor a bor árát kérik.”