Csák János minisztertől (Kulturális és Innovációs Minisztérium) megkérdezték, hogy tényleg tervezik-e a családi pótlék megszüntetését. Ezt válaszolta:

„Ha valaki csak segélyen él, és nem a munkaerőpiacról, azt nem tartjuk jó iránynak.”

Kérdések zakatolnak bennem:

1) Meg tudná-e valaki mondani, hogy ugyan miért ehhez a minisztériumhoz tartozik a családi pótlék ügye? Jó helyen van? Kulturális kérdés lenne? Vagy innováció kell hozzá?

2) Ugye egyetértünk abban, hogy a miniszter nem válaszolt a kérdésre? Vajon „kulturális” viselkedés ez, vagy inkább ebben jelenik meg a miniszter „innovációja”?

3) Ugye egyetértünk abban, hogy a miniszter válaszmondata önmagában tulajdonképpen igaz, de ha nem önmagában nézzük, hanem valóságba ágyazva, akkor cinikus és érzéketlen?

4) Lehet, hogy a miniszter kimondatlanul is a sokgyerekes, nyomorban élő cigány-családokra utalt? És vajon gondolt-e közben a sokgyerekes, nyomorban élő nem-cigány családokra is?

5) Mit szól mindehhez a Nagycsaládosok Országos Egyesülete? Vagy ők csak a konszolidált helyzetben lévő nagycsaládokat képviselik?

6) Szabad-e gyerekek alapvető szükségleteinek biztosítását kockáztatni azért, mert a szüleik – akár saját hibájukból, akár kényszerűségből – nem a „munkaerőpiacról” élnek?

7) Nem lehetséges-e, hogy a miniszter úgy gondolja, hogy a gyermekeit otthon nevelő anya 24 órás szolgálata nem tekintendő olyan munkának, amiért „pénz is jár”?

8) Igazam van-e abban, hogy a magát „családbarátnak” deklaráló kormány „családbarátsága” bizony igencsak egyoldalú és szelektív?

9) És igazam van-e, amikor azt mondom, hogy ez a gondolkodásmód távol van a krisztusi értékrendtől, s csak hamis máz rajta a keresztény értékekre való hivatkozás?

„Irgalmasságot akarok, nem áldozatokat!” (Máté 9,13)