A pedagógus-sztrájk szabályait rögzítő 36/2022. (II. 11.) kormányrendelet 1.§-ában az alábbiakat olvasom: Az érettségire készülő tanulók számára „biztosítani kell a kötelező érettségi tantárgyak tekintetében /…/ az óraszám 100%-os megtartását”; a majd csak később érettségizők esetében pedig „valamennyi tantárgyra vonatkozóan a tanítási órák 50%-ának megtartását”. [(5) és (6) bekezdés]
Ez a megkötés akár még racionálisnak is tekinthető; itt még legföljebb csak érezni lehet, hogy a jogalkotói szándék lényegében a pedagógus-sztrájk lehetetlenné tétele. A (8) bekezdés azonban olyan minimum-kritérium teljesítését írja elő, amely a jogos sztrájk lehetőségét még lejjebb szorítja. Ezen bekezdés szerint „a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében /…/ biztosítani kell /…/ valamennyi foglalkozást, fejlesztést és felzárkóztatást”.
Ahhoz, hogy megértsük ennek a rendelkezésnek a súlyát, tisztáznunk kell, hogy kik a „sajátos nevelési igényű” – azaz SNI – tanulók, s milyen az arányuk az iskolás népességen belül. Sok oka lehet annak, hogy egy gyerek SNI-s. Pl. diszlexiás, nagyothalló, beilleszkedési zavaros, enyhén értelmi fogyatékos, mozgáskorlátozott, autisztikus, gyengén-látó stb. A KSH adatai szerint a 2020-2021 tanévben 92.845 SNI gyerek volt az óvodákban, általános és középfokú iskolákban; és közülük 41.800 járt integrált általános iskolai osztályokba (vagyis együtt a nem-SNI-sekkel). Minthogy az egyházi fenntartású iskolák kiköthetik, hogy SNI gyermekeket nem vesznek föl, nyilván „klikes” iskolák integrált osztályaiba jár a nagyjából 50-ezer SNI-s tanuló zöme. Mindebből az körvonalazódik, hogy nem sok olyan „állami” osztály lehet kies hazánkban, ahol egyetlen SNI-tanuló sincs. Márpedig ha csak egy is van, ott kötelező megtartani az órákat.
Egy „találékony” iskolának persze eszébe juthatna az a kerülő út, hogy „speciális” csoportokba összevonnák az SNI-seket; nekik tartanák meg az órákat, a többiek pedig otthon maradhatnának. Így csak néhány kollégának kellene bemennie az iskolába, a többiek sztrájkolhatnának. A jogalkotó azonban éberen vigyázott arra, hogy ez is jogszabály ellenes legyen. A rendelet ugyanis egyrészt kiköti, hogy „a tanuló csak azokkal a társaival tartózkodhat egy helyiségben /…/, akikkel a sztrájkot megelőzően is /…/ együtt lehetett” [(2/c)], másrészt előírja, hogy az SNI-s foglalkozásokat „a sztrájkot megelőzően fennállt körülmények között és helyszínen /…/ változatlan személyek által” kell megtartani [(8) bekezdés].
Ez a kormány-rendelet tehát lényegében úgy határozza meg a sztrájk feltételeit, hogy azokkal valójában betiltja a sztrájkot. Állami iskolában ma gyakorlatilag csak úgy lehetne sztrájkolni, ha egyidejűleg az összes osztály összes foglalkozását megtartanák azok, akik addig is tartották. Vagyis – a jogszabály betűje szerint – sehogy.
Már csak az a kérdés, hogy mi van ezen kormány-rendeletbe foglalt abszurdum mögött. Végig-gondolatlanság, vagy éppenséggel jól végig-gondolt cinizmus?
