Orbán Viktor 2014. januárjában titokban(!) aláírta Moszkvában Putyinnal a szerződést Paks2 oroszok általi megépítéséről. Nemcsak a politikai ellenzék zúdult fel, hanem energiaügyi szakemberek is megkérdőjelezték – és most is megkérdőjelezik! – Paks bővítésének indokoltságát. A kormány pedig évek óta népszerűsítési kampányt folytat Paks2 ügyében. O.V. még két évvel később is az „évszázad üzletének” mondta Paks 2-t. Ez a „mondás” csakis súlyos tévedésnek (önbecsapásnak, tudatos félrevezetésnek stb. – a megfelelő aláhúzandó) volt minősíthető már akkor is.

Energia-szakértők kalkulációból világosan kiderül, hogy Paks2 csak akkor lehet rentábilis, ha 1) a megújuló-energia-források (napelem, szélkerék…) fejlesztésének és elterjesztésének lendülete alábbhagy, s ha 2) az új atom-blokkok áramát majd a mostani egységár legalább kétszereséért tudjuk eladni (pl. a németeknek, merthogy ők – úgymond – bele fognak bukni abba, hogy tudatosan leállítják az atomerőműveiket). Minden józan mérlegelés szerint egyik sem reális, nemhogy a kettő együtt. Paks2 tehát – minden független szakember szerint – ráfizetéses lesz.

Nézzük a mai helyzetet!  Egy magyar EP képviselő betekintést kért Paks2 kivitelezési szerződésébe, mondván, hogy közérdekű adat. [Hát hogy a fenébe ne lenne közérdekű ezermilliárd Ft-ok sorsa, hazánk energia-gazdálkodásának évtizedekre szóló (kényszer?)pályára állítása!]. Kérését megtagadták. Csak hosszas huzavona után, jogerős bírósági határozattal sikerült elérni, hogy tegnapelőtt a „paksiak” végre közzétették honlapjukon a szerződést. Bizonyos adatok persze ki vannak takarva (újabb kérdés, hogy mi jogosan, s mi nem), de így is elgondolkoztató és szomorú, amit látunk:

1. Nem szerepel a szerződésben vállalt átadási határidő, ugyanakkor 2026-ban (az átadás eredetileg tervezett évében) meg kell kezdenünk a mega-hitel törlesztését.
2. Tudtunkkal már most kb. 3 éves késésben van a projekt, s – ahogyan a világon minden ilyen nagy beruházás esetén tapasztalható – ez még csak tovább fog nőni; márpedig ilyen nagy csúszás az árat szinte törvényszerűen az eredeti összeg kétszeresére-háromszorosára növeli.
3. Ráadásul nincs szó a szerződésben arról, hogy kit terhel az esetleges(?) késedelmes vagy hibás teljesítés, s annak pénzügyi következménye. [Ugyanakkor tudjuk – bár a kormány erről soha egyetlen mondatot sem írt le –, hogy az eddigi késés fő oka az, hogy a Roszatom képtelennek bizonyult olyan szakmai leírásokat produkálni a megvalósítás műszaki kivitelezését illetően, amelyek egy EU-országban is elfogadhatóak. Persze, mert eddig csakis „volt szocialista” országokban dolgozott. Most ugyan Finnország számára is tervez atomerőművet, de ott ugyanezért a finnek le is állították a folyamatot. Közzétéve az okokat!] Ennek a felelősség-kérdésnek a hiánya vagy gonosz tudatosság, vagy elképesztő dilettantizmus.
4. A Roszatom 3 (HÁROM) éves garanciát vállal. A 30 éves élettartamra tervezett atomerőműre 3 éves garanciát! (Az LG egy mosógépre 4 éves, a finn Tupperware egy egyszerű konyhai eszközre 5 éves garanciát vállal, de vannak még hosszabb garanciák is.)
5. Hallottunk ugyan az elmúlt években a kormány-oldalról olyan szirén-énekeket, hogy már az építkezés meglendíti majd a magyar gazdaságot, mert a megvalósítás kb. 40%-ig magyar vállalkozásokat vonnak majd be, de ennek nyoma sincs ebben a kivitelezési szerződésben. Teljes mértékben az oroszoké a döntés joga, hogy milyen alvállalkozókat dolgoztatnak. Szélsőséges esetben még az is lehetséges, hogy magyar munkások egyáltalán nem fognak dolgozni az atomerőmű építésén.

No, ennyit az „évszázad üzletéről”. Zokogjak vagy ordítsak?