Nézem a kormány egész-oldalas Társadalmi célú hirdetését, miszerint „A gyermek az első”. Ebben igazat is adok nekik. Majd olvasom az újságban, hogy amikor annak a törvénymódosító javaslatnak a vitája került a T. Ház elé, hogy kisgyermekes családot ne lehessen elhelyezés nélkül kilakoltatni, akkor a 133 Fidesz-KDNP-s képviselő közül mindössze 1 jelent meg. S elgondolkozom a hirdetés őszinteségén.

Írva vagyon Magyarország Alaptörvényében [XVI. cikk (2)], hogy „A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” S mint pedagógus, ezt lelkesen helyeslem. A szülő felelős elsősorban a gyermeke fejlődéséért, ezért jogos, hogy legyen választási szabadsága. De most meg azt olvasom a hírekben, hogy a kormány megelégelte, hogy a szülők növekvő számban élnek is ezzel a szabadságukkal, vagyis kiveszik a gyereket a „klikes” iskolából, s magántanulóként különböző tanulóközösségbe viszik, merthogy ott jobban fejlődik. (S többnyire tényleg!) No, ennek vége lesz, határozta el a kormány, de nem ám úgy, hogy megjavítják az állami iskolák színvonalát, hanem úgy – olvasom a Köznevelési törvény frissen benyújtott módosítási javaslatában –, hogy „kivezetik a rendszerből a magántanulói jogviszonyt”, mint olyat, s így majd jogilag megszűnik annak a lehetősége, hogy a szülő az állami (és egyházi) iskolákon kívül mást is választhasson. Lehet, hogy közeledünk a „gránitszilárdságú alaptörvény” n+1-dik javítgatásához a „gyermek mindenek fölötti érdekét szem előtt tartva”?

Még márciusban volt, hogy a Pedagógusok Szakszervezete együttműködési megállapodást kötött az EMMI-vel. Némileg szkeptikus voltam már akkor is azt illetően, hogy a tárca valóban érdemben figyelembe fogja-e venni a szakszervezet véleményét, de egyetértettem a szakszervezet elnökével, hogy bízzunk a „kulturált emberekben”. Ehhez képest most a fenti törvényjavaslatot át sem küldték a szakszervezetnek véleményezésre; csak a benyújtás előtt tekinthettek bele röviden – a minisztérium épületében! A tárca így értelmezte az együttműködést.