Fél Magyarország napok-hetek óta az új NAT körüli perpatvarban él. Hiszen mindenki érintett, aki (akár csak áttételesen) kapcsolatban van az iskolával: pedagógusok, diákok, szülők, szakemberek, pedagógusképzők stb. A kidolgozása körüli érthetetlen titkolózások, felmondások-lemondások, titokban tartott célú átdolgozások, felelős állami vezetők egymásnak (és esetenként önmaguknak) ellentmondó nyilatkozásai után, a terebélyesedő tiltakozások ellenére mégiscsak – sebtiben! – bevezette a kormány a Nemzeti Alaptantervet [5/2020. (I. 31.) Korm. rendelet]. Lenyomták az egész katyvaszt a tanárok és a tanulók – de lényegében az egész társadalom – torkán. [Ld. erről még jelen blog egy előző írását is!]

 Pedig még a kormánnyal közismerten „szolidáris” Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) is időben jelezte (jan.15.), hogy a NAT kézirata nem tükrözi a korábbi munka eredményeit, ezért javasolták, hogy késleltessék a bevezetését, mert számos kockázatot rejt magában. A kormány azonban rájuk sem hallgatott.

 Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy már február elején forrni kezdett a hangulat a NAT-tal kapcsolatban. A tiltakozók üzenete – érdekes módon – alapjában véve ugyanaz, mint az NPK-é, hogy a bizonyos vonatkozásokban kétségtelen szemléleti előrelépés ellenére ne vezessék be (azaz most már vonják vissza az azonnali bevezetést), mert egy sereg kérdésben nincs mögötte sem szakmai konszenzus, sem széleskörű egyeztetésen nyugvó társadalmi elfogadottság. Azt is követelik a tiltakozók, hogy – a NAT-on túl – általában az iskolák jövőjével, a tanulás-koncepció változásával kapcsolatban induljanak széleskörű, nyilvános, átlátható, demokratikus konzultációk, egyeztetések.

 Tiltakozik a Civil Közoktatási Platform (CKP), amely 60 oktatáshoz kapcsolódó civil szervezet együttműködési fóruma; tiltakozik mindkét pedagógus szakszervezet (PSZ és PDSz). A diákok tüntetéseket szerveznek, a pedagógus- és szülői szervezetek felhívásokat köröznek, aláírásokat gyűjtenek. Újabb és újabb iskolák, tantestületek csatlakoznak a tiltakozókhoz, egyetemi oktatók, pedagógiai szakértők sok fórumon elmondják, hogy mi az eljárási, tartalmi, jogi, szakmai stb. problémájuk a NAT-tal és annak bevezetésével kapcsolatban. Élőképpel demonstrál az ADOM diákmozgalom (amely a Független Diákparlament utódszervezete), és több gimnázium diáksága stb.

 Kezdetben az EMMI stratégiája az volt, hogy megpróbálta eljelentékteleníteni a NAT bevezetése elleni mozgolódást. Rádiónyilatkozatában (febr.25.) a tárcavezető súlytalannak, elhanyagolhatónak állította a tiltakozók számát.

 Febr.27.-én azonban kardinális változás következett be. Ekkor a Budapesti Piarista Gimnázium tanárai nyílt levelet tettek közzé „Állásfoglalás az oktatás mai helyzetéről” címmel. [Ld. https://budapest.piarista.hu/hirek/allasfoglalas-az-oktatas-mai-helyzeterol ].

 S minthogy ezt a nyílt levelet más piarista iskolák és seregnyi egyéb egyházi fenntartású iskola sokszáz pedagógusa is aláírta, más lett a helyzet. Innentől kezdve az eljelentéktelenítés már lehetetlenné vált, tehát változtatni kellett a taktikán. Azóta a tárca mondandója az, hogy ez az egész ügy csak az ellenzék akciója. Hivatalos közleményük (febr.28.) címe: „Az aláírásgyűjtések nem a NAT-ról szólnak”. És közlik, hogy az EMMI visszautasítja, hogy az ellenzék a köznevelés rendszerét a kormánnyal ideológiailag azonos és ellentétes oldalon álló intézményekre osztja; és károsnak tartja, hogy a tiltakozást generálók tantestületeket osztanak meg, éket verve „aláírók és alá nem írók” közé. Közlik, hogy ez az egész az ellenzék tudatos aknamunkája, s a „NAT ellenében” történő minden aláírás választási célú adatgyűjtés. Ettől aztán elszabadult a nyilatkozat-káosz: állami és egyházi – s köztük érthetően főleg piarista – vezetők kinyilatkoztatnak, magyaráznak, elhatárolódnak, felszólítanak, leszólnak, átszólnak, helyesbítenek stb. Zűrzavar van állami és egyházi vonalon egyaránt.

 A legnagyobb baj azonban nem az, hogy nyilatkozat-gubanc van, hanem az, hogy a minisztérium reakciója sajnos teljesen (párt)politikai dimenzióba kényszerítette az egész témát. Pedig a piarista tanárok „Állásfoglalása” abszolút korrekt szakmai írás. Nyoma sincs benne semmiféle (párt)politizálásnak.

 Ezt igazolandó nézzünk néhány részletet a nyílt levélből!

• Az új NAT sokéves-évtizedes kérdéseket hozott felszínre. A szakmai konszenzus megteremtése az oktatáspolitika súlyos adóssága a rendszerváltás óta.
• Téves képzet, hogy a NAT körüli vita elsősorban ideológiai-világnézeti kérdésekről szól. Az alaptantervvel és a kerettantervekkel szemben szakmai alapon indokolt és kívánatos a sok szempontú, lényeget érintő kritika.
• Üdvözöljük a NAT bevezetőjének korszerű pedagógiai szemléletét. Ugyanakkor ennek érvényesülését ellehetetleníti az előírt hatalmas tananyagmennyiség.
• A megalázóan alacsony pedagógusbérek lehetetlenné teszik a tanári hivatás teljes megélését.
• Az új kihívások megkövetelik, hogy a tanárok új szerepben jelenjenek meg. Ehhez szemléletváltozásra van szükség, amelyhez a tanároknak támogatást kell kapniuk.
• Mindnyájan mélyen hiszünk abban, hogy az oktatás felemelése csak széles körű konszenzussal, az egész tanártársadalom együttműködésével lehetséges.

 Ha (piarista) tanár lennék, azonnal aláírnám, mert példamutatóan korrekt, mértéktartó, lényegre törő és jövőbe mutató állítások. Nyoma sincs bennük ellenzékiségnek. Ezért óriási baj, hogy nem a javaslatok tartalmáról és megvalósíthatóságáról folyik a vita, hanem e helyett politizálunk; világnézeti és pártpolitikai csatákba bonyolódunk.

 Valószínűleg maguk az EMMI-vezetők sem veszik észre, hogy a szakmai kritika (párt)politikai síkra való tereléséhez egy régi, bevált technikát alkalmaztak, amelynek éppen az a célja, hogy ne a tartalomról kelljen vitatkozni. Ezt a „klasszikus” technikát úgy hívják, hogy „argumentatio ad hominem”. Ez a latin kifejezés azt jelenti, hogy „a személyre vonatkozó érvelés”, s az a lényege, hogy a vitapartner érveire nem ellen-érvekkel válaszolunk, hanem magát a személyt szóljuk le; róla (vagy akár csak az apjáról) mondunk valami negatív dolgot; az ő tisztességét vagy kompetenciáját vonjuk kétségbe.

 Epilógus

 1) Fent-említett rádiónyilatkozatában az EMMI vezetője azt is közölte, hogy „a tankönyvek készen lesznek, a tankönyvek kiadása és forgalmazása biztosítható; semmilyen körülményt nem látok, ami akadályozná a NAT és a kerettantervek szeptemberi bevezetését.” Ez a kijelentés felveti azt a kérdést, hogy ha a NAT-ot január végén fogadták el, akkor vajon hogyan készülhetnek el az arra épülő kerettantervek és a kerettantervekre épülő tankönyvek úgy, hogy szeptemberben már kinyomtatott könyvek lesznek a gyerekek és tanárok kezében. Hiszen – normális körülmények között – mindkét lépés önmagában minimum egy évet igényel. Erre a kérdésre csak az lehet a válasz, hogy a kerettanterveket valakik (már megint a titkosság!) nyilván „önmagukban” írták meg, tehát nem a NAT-ra építve és kihagyva a szakmai és társadalmi egyeztetést; s a tankönyvekkel ugyanez a helyzet. Vagyis itt a rendszer tótágast áll.

 2) A másik „elgondolkoztató” probléma: Friss hír, hogy a NPK konferenciasorozatot szervez; március végéig minden megyében „lehetőséget kapnak a tanárok, hogy személyesen konzultáljanak” az új NAT készítőivel. Ebben van pozitívum is, hiszen végre legalább ebben a formában bevonják a pedagógusokat a folyamatba. Ugyanakkor abszurd is a helyzet, mert ez egyértelműen csak „látszat-konzultáció” lehet. A NAT már le van zárva; már elkészültek a kerettantervek is (amelyek elvileg a NAT konkretizálásai), és föltehetően már a szeptemberben bevezetendő tankönyvek kézirata is készen van. De akkor a tanárok mi a csudát „konzultáljanak” még most a NAT-ról?

 Van egy találó szólás erre: „Mint halottnak a csók”.