Kormányunk már megint elutasítja az EU fenntarthatóságra irányuló törekvéseit. Tavaly júniusban az Unió 2050-re elérendő karbon-semlegességéről szóló határozathozatalt akadályozta meg a „rezsicsökkentés” védelmére hivatkozva, most pedig az EU agrárgazdaságának fenntarthatóvá alakítását célzó stratégiát utasítja el, mert „terheket róna” magyar gazdákra. Ez döbbenetesen rövidlátó gondolkodás, hiszen mai előnyök megtartása érdekében lényegében a jövőt veszélyezteti súlyosan.
A (von der Leyen asszony vezetésével működő) új Európai Bizottság első intézkedései egyikeként hirdette meg az Európai Zöld Megállapodást (European Green Deal), melynek keretében 2020 május 20.-án két alap-dokumentumot tett közzé:
Az egyik a mezőgazdasággal és csatolt részeivel foglalkozó „Farm to Fork Strategy” (https://ec.europa.eu/food/farm2fork_en).
A másik az élővilág sokféleségével foglalkozó „Biodiversity Strategy for 2030” (https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1590574123338&uri=CELEX:52020DC0380 ), de ez utóbbival itt most nem foglalkozunk.
A Farm to Fork (F2F), azaz – újságírói leleménnyel – Farmtól Fazékig (hogy magyarul is alliteráljon) c. dokumentum a fenntartható agrárium (valamint a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar, kereskedelem és táplálkozás-egészségügy) térben és időben távlatosan gondolkozó koncepciója. Felelősségteljes munka, amely világosan megfogalmazza, hogy az ökológiai és klíma-vészhelyzet megfékezése és a gazdálkodás fenntarthatóvá tétele – vagyis végső soron az élhető jövő – érdekében miken kell változtatnunk, s hogy ennek mik a hátulütői. A dokumentum szerkesztői tudatában vannak annak, hogy fájdalmas döntéseket is kell hoznunk. Mindannyiunknak.
A magyar Nemzeti Agrár Kamara azonban már a közzétételt követő nap (05.21.) kijelentette, hogy a „stratégia elfogadhatatlan: a benne foglalt célok teljesíthetetlenek, és olyan súlyos terheket rónának az agrár- és élelmiszergazdaság szereplőire, hogy közülük sokan felhagynának tevékenységükkel.” S ezt Nagy István agrárminiszter is megtoldotta egy nappal később (05.22.): „Az EB javaslata az európai mezőgazdaság halálos ítélete”.
Szomorú, hogy az agrár-kérdésekben illetékes magyar minisztérium és az (egyébként kormánypárti színezetű) Agrárkamara gondolkodásmódja is „szemellenzős”. Nem látnak túl a „ma” problémáján. Nem Európa rendkívül magas fogyasztási szintjét tekintik elfogadhatatlannak, nem ökológiai kapacitását többszörösen meghaladó ökológiai lábnyomát, nem a – még az emberi élet szempontjából is meghatározó fontosságú – beporzók mindezek miatti pusztulását, nem a természetellenes élelmiszergazdaságból is következő emésztőrendszeri betegségek ijesztően növekvő számát. Nem, ezeket nem. Hanem azt a – tudományos vizsgálatokon alapuló – stratégiai tervet, amely az unokáink számára is élhető Föld megőrzését célozza.
Ez felelőtlen, (ön)gyilkos gondolkodás. És lényegében ugyanaz a „látáshiba”, mint ami a fent-említett tavalyi történetre is jellemző: nagyobb problémának látja a jövő érdekében „ma” vállalandó terheket (amelyek egyébként valóban súlyosak), mint azt a veszélyt, hogy a Föld ökológiai egyensúlyának felborulása „holnap” már akár civilizációnk totális összeomlását is okozhatja.
