Az EU-csúcs a hétvégén (2020. júl. 17-19.) a 2021–2027-es időszakra szóló uniós költségvetésről, valamint a járvány utáni gazdasági talpra állást segítő alapról vitázott (egyelőre döntés nélkül). A vita-anyag tartalmaz egy, az eddigiekhez képest új szempontot is, amely az uniós finanszírozásnak a jogállamisággal való összekapcsolása lenne. Vagyis annak lehetősége, hogy az Unió felfüggeszthesse, vagy korlátozhassa az uniós finanszírozáshoz való hozzáféréseket a jogállamiságot érintő hiányosságok jellegével és súlyosságával arányosan.

A magyar kormány már a javaslat legelső változatának ismertté válása óta ellenzi ezt, s most O.V. személyesen is ez ellen harcol Brüsszelben. (Esetenként már a diplomáciai nyilvánosságban elvárt fogalmazásmódról is megfeledkezve; tucatnyi mikrofon előtt „fickónak” (guy) titulálva a jogállamisághoz kötést szorgalmazó holland miniszterelnököt.)

Mindebben az a különleges, hogy ugyanez az Orbán Viktor ugyanekkor és ugyanezen mikrofonok előtt ezt is mondta: „A jogállamiság létfontosságú. Ennek a közösségnek a jogállamiság az alapja. Ha valaki nem hajlandó elfogadni a jogállamiságot, annak azonnal távoznia kell az Európai Unióból, s nem pénzügyi büntetés kell.”

Tetszenek ezt érteni? Mert én nem. Hiszen ha igaza van Orbánnak – márpedig a jogállamiságról szóló fenti mondatai abszolút igazak –, akkor miért ne lehessenek jogállami kritériumai az EU-s pénzekhez való hozzáférésnek? Ha Magyarország – szerinte – feddhetetlen jogállam, akkor ugyan mi félni valónk van?

Lehetséges talán, hogy nem egyformán értelmezzük a jogállamiságot? Meglehet. S föltételezhető, hogy maga O.V. is tisztában van azzal, hogy „ennek a közösségnek” (melynek szerinte is „a jogállamiság az alapja”) az általában elfogadott jogállam-értelmezése nem egyezik meg az ő sajátos értelmezésével. Ezért magában számol azzal, hogy amit – szolgaian engedelmes kormánya és parlamentje közreműködésével – itthon "alkotott", az esetenként bizony fennakadna az EU szűrőjén.