Ferenc pápa tegnap, pénteken (2021. márc. 5.) elrepült Irakba. Bagdadba, a hajdani Mezopotámia – a Tigris és Eufrátesz folyók által körülölelt terület – Tigris-parti fővárosába. Ott beszélgetett az ország politikai vezetőivel, elmondta köszöntőbeszédét az elnöki palotában, s utána még találkozott helyi keresztény papokkal, szerzetesekkel. Ez már önmagában is nehéz program, komoly teljesítmény lehetett.

Ma, szombaton elutazik az Eufrátesz partján lévő Nedzsefbe (Najaf), amely az ország lakosságának zömét alkotó muszlimok – s azokon belül is a síiták – szent helye. Ott találkozni fog Al-Szisztani nagy-ajatollahhal. A célja: erősíteni a vallásközi kommunikációt; üzenete pedig: Isten neve – akármilyen nyelven mondjuk is – nem igazolhat semmiféle erőszakot. Nem újdonság, hogy Ferenc pápa szorgalmazza a keresztények és az iszlám-hívők párbeszédét, megbékélését. Egy évvel ezelőtt például a kairói fő-imámmal írt alá közös nyilatkozatot a békés együttélés fontosságáról.

Nedzsefből – követve az Eufrátesz folyását – Nászirrijába megy, ahol vallásközi találkozón vesz részt, utána pedig visszatér Bagdadba (tehát a Tigris partjára).

Bagdadban misét mond a Szent József székesegyházban. Ez sem akármilyen helyzet! Az iraki keresztények ugyanis bizánci gyökerűek. A mai káld (káldeus) katolikus egyház a Krisztus utáni 5. század első felében élt bizánci (konstantinápolyi) pátriárka, Nesztoriosz hajdani követőinek utódaiból áll. Nesztorioszt ugyan a 431-es epheszoszi zsinat – Krisztus istenségével kapcsolatos látásmódja miatt – eretnekként elítélte és száműzte, de követői évszázadokon keresztül megőrizték a hitüket. Jóval később, 1552-ben Káld Katolikus Egyház néven csatlakoztak „Rómához”, s elfogadták a pápa vezető szerepét.

És Ferenc pápa most Bagdadban a káld rítus szerint celebrál misét az ottani híveknek. Vagyis olyan szertartást fog követni, amely nem egyezik pontosan a vatikáni mise-szabályokkal. Ország-világ előtt demonstrálja, hogy elfogadja a „hivatalostól” való eltérést, a másságot. Bátor. Nem a különbséget keresi, hanem a közöset. A lényeget helyezi minden más elé.

Vasárnap sem fog pihenni Ferenc pápa. Először Erbilbe megy, amely észak-Irakban, a török határhoz viszonylag közel van, s ott vallási és civil kurd vezetőkkel találkozik. Ez a város ugyanis az iraki „kurd autonóm régió” fővárosa. A kurdok a világ egyik legszerencsétlenebb népe. A lélekszámuk több mint 40 millió, nagyjából egy tömbben élnek, mégsincs saját országuk. Nincs, mert a csak képzeletben létező Kurdisztán területének nagy része ma Törökországhoz tartozik, kisebb részei pedig Iránhoz, Irakhoz és Szíriához. Irakban pl. bő 6 milliónyian élnek. Sajnos egyik országban sem látszik remény arra, hogy az ott élő kurdok önálló államot hozhassanak létre.

Ferenc pápa világosan tudja, hogy ordító igazságtalanság a kurdok helyzete. A római katolikus egyház vezetője – látogatásával – a zömmel muszlim (és csak kis arányban keresztény) kurdoknak most nyilván erőt szeretne adni, s ezzel az akciójával is fölhívni a világ figyelmét egy nép lehetetlen és – egyelőre legalábbis – közel kilátástalan helyzetére. Ez is fontos – és nem veszélytelen – lépés a pápa részéről. De ebből is láthatjuk, hogy milyen (sajnos ritka) példamutató hűséggel követi a krisztusi tanítást, miszerint a szeretet nem személyválogató, minden embert megillet. A muszlim kurdot is. Ugyanúgy!

Erbilből a viszonylag közeli Moszulba röptetik (amely még északabbra, a Tigris partján, a Ninivei Síkságon fekszik), ahol a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet sok-sok áldozatáért fog imádkozni. Onnan tovább röptetik a nem túl messzi Karakos (vagy Bakhdida) településre, amely évszázadok óta a környék keresztény központja, s ott a nevezetes Szeplőtelelen Fogantatás Templomban imádkozik. Utána visszatér Erbilbe, s ott celebrálja utolsó iraki miséjét. Este lesz, mire visszaérkezik Bagdadba, s hétfő reggel már repül is Rómába.

Nagyon szép, nagyon gazdag – és nagyon krisztusi – program. Példa emberségből, szeretetből, megértésből, együttérzésből.

Köszönjük neked, Ferenc pápa! Kívánunk hozzá erőt, türelmet, sok segítőt és sok köszönő mosolyt.