A „hegyi beszéd” Jézus tanításainak egyik legtömörebb kifejtése. Itt hangzanak el az ún. „boldog-mondások”, amelyekben Jézus felsorolja, hogy kik – vagy kik lesznek – igazán boldogok. Pl. „az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”; vagy „a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”. Némelyik boldog-mondásnak viszonylag könnyű az értelmezése, de a legelsőnek – „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3) – nehéz megfejteni az üzenetét.
A Müncheni Kódexben (1466), az első magyar Bibliafordításban is – ugyan ma már szokatlan írásjelekkel, de – pontosan így szól ez a mondat. A kódex szerzői nyilván az 5. század legelején egységes szerkezetbe foglalt (szent Jeromos, azaz Hieronymus féle) latin nyelvű Biblia (a Vulgata) szövegét használták. Ott így olvasható: „Beati pauperes spiritu quoniam ipsorum est regnum caelorum”. Ami ebben a mondatban nehezen értelmezhető, az a „pauperes spiritu” kifejezés. Pauper = ’szegény, szűkölködő’, spiritus = ’lehelet, lélek, szellem’. Vagyis korrekt fordításnak tekinthetjük azt, hogy „lelki szegények”.
De ha korrekt is, tagadhatatlan, hogy első olvasatra kifejezetten bántó. Mintha Jézus a primitív, szűklátókörű, lelkileg sivár embereknek ígérné a mennyországot. Ez lehetetlenség! Mégis: másfélezer éve ebben a nehezen elfogadható megfogalmazásban idézzük ezt a boldog-mondást. Így olvasható a magyar Bibliákban, de az angolban („poor in spirit”), franciában („pauvres en esprit”) és németben („armen Geistηis. Megkönnyíti ugyan az értelmezést, ha magyarázatként azt olvassuk lábjegyzetben, hogy ez azt jelenti, hogy „akiknek szükségük van Istenre”, de egyáltalán nem világos, hogy miért jelenti azt.
A probléma kulcsa tehát a lélek szó és a szegény szó helyes értelmezése.
1) Hogy’ hangzott Jézus arám nyelvén ez a „lélek”? A Máté evangélium eredetileg valószínűleg arám nyelven született, de ismertté görögül vált. Az ógörögben két „lélek” értelmű szó van, a ψυχη (pszüché) = ’lélegzet, életerő, lélek, elme, érzelem, akarat, vágyódás’ és a πνευμα (pneuma) = ’szél, lehelet, élet, lélek, szellem’.
Voltak-vannak javaslatok, próbálkozások arra, hogy határozottan különböztessük meg ezt a két szót; a pszüché legyen a testi, idegrendszeri működés megnevezése (pl. pszichológia), a pneuma pedig a természetfeletti, transzcendens működésé; s ennek legyen párhuzamos magyar megfelelője a lélek és a szellem kategorikus megkülönböztetése. A Szent Pál Akadémia evangélium-fordítása (Hit Gyülekezete, 2001.) pl. következetesen Szent Szellem megnevezést használ. Ez a próbálkozás azonban egyáltalán nem vált széles körben elfogadottá. Ami érthető is, hiszen nem változtatgathatjuk tetszés szerint az (ó)görög szavak jelentését. Tetszik, nem tetszik, a görög pneuma távolról sem csak 'transzcendens lelket' jelent, hanem – mint fentebb – szimplán 'szelet' is. (A „magyar” pneumatikus szóban pedig sűrített levegőt.) Egyébként maga Jézus is „eljátszik” a görög pneumának megfelelő héber-arám rúach szó kettősségével. A „Lélekkel való újjászületésről” szóló példázatában (Ján 3,8) – ugyanabban a mondatban! – egyszer fizikai légmozgást ért pneuma alatt, majd az Isten Lelkét. „A szél fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová tart: pontosan így van mindenki, aki a Lélektől született”.
A fent említett szóhasználati változtatás ellen szól az is, hogy magyarul már évszázadok óta Szentléleknek nevezzük a szentháromság egyik oldalát, s pontosan értjük, hogy miről van szó. S ha ebben a boldog-mondásban Jézus is használja a pneuma szót ’Isten lelke’ értelemben, akkor a nevezett boldog-mondásban is értelmezhetjük Szentléleknek. Viszont így csak súlyosbodott a probléma, hiszen az még talányosabb kérdés, hogy mit jelent a „Szentlélekben szegény” kifejezés. De menjünk tovább!
2) És vajon hogy’ mondta Jézus azt, hogy „szegény”? Ezt nem tudjuk, de a görög szövegben a πτωχος (ptóchosz) szó szerepel, ami ’koldusszegény, kolduló’ jelentésű. A Nestle – Schmoller féle görög újszövetségi konkordancia (Stuttgart, 1953) a következő latin szavakkal magyarázza meg a ptóchos jelentését: pauper, mendicus, egenus. Nézzük ezek jelentéskörét! Pauper = ’szegény, vagyontalan, szűkölködő’; mendicus = ’koldus, csavargó, kéregető’; egenus = ’szűkölködő, hiányt szenvedő’. Az utóbbi szó az egeo ige származéka, amelynek a következő jelentései vannak (Györkösy Alajos latin-magyar szótárában): ’szegényesen, nyomorban él’, ’szüksége van valamire, nélkülöz valamit’, ’kíván, óhajt valamit’, ’nagyon vágyik valamire’.
A fentebb már említett Szent Pál Akadémia evangélium-fordításában a „lelki szegények” helyett „Szellem koldusai” szerepel. A lélek/szellem problémát fentebb már tisztáztuk, tehát most ne arra figyeljünk. Az azonban fontos szóhasználati és értelmezési változás, hogy itt nem „szegény” szerepel a mondásban, hanem „koldusa valaminek”.
Ez a „koldusa valaminek” kifejezés pedig már közelít a problémánk megoldásához. Az külön érdekesség, hogy ez a „Szellem koldusa” milyen szépen „rímel” József Attila első verseskötetének címére: Szépség koldusa. Viszont – minthogy ilyen című vers nincs sem ebben a kötetben, sem József Attila más kötetében – csak sejthetjük, hogy a költő mit akart kifejezni ezzel a kötet-címmel. Talán önmagára értette, hogy „szépséget koldul”: szépséget kér, szépségért könyörög. Lehet. De nem biztos. Magának a „koldul” szónak köznyelvi szinten nincs ilyesfajta használata. Koldulni lehet valamit (pl. élelmet), de az már idegenül hangzana, ha az élelmet koldulót az „élelem koldusának” neveznénk. Ettől még persze József Attila költőként használhatta ebben az értelmezésben is.
De itt végre közel jutottunk a fenti, hosszú magyarázat lényegéhez, a mondás értelmezéséhez. Mert kiderült, hogy 1) a ’lelki szegények’ kifejezésben a „lélek” szó jelentése lehet ’Szentlélek’; 2) a „szegény” pedig jelenthet olyan embert, akinek ’nagyon szüksége van’ valamire, ’nagyon óhajt’ valamit. S ha így értelmezzük, akkor az is kivilágosodik, hogy miért éppen ez a boldog-mondás került a legelső helyre. Mert ez a legfontosabb. Mert ezt jelenti:
Boldogok, akik szomjúhozzák a Szentlelket, mert övék a mennyek országa.
Advent, 2021
