„Ha akár csak egy édesanya dönt gyermeke megtartása mellett azért, mert meghallgatta annak dobogó … szívét, érdemes volt a szívhangrendeletet meghozni” – olvasom a Reformátusok lapjában. Költői gondolat, de egyben tanulságos példája a veszélyes leegyszerűsítésnek is. Konkrétan annak, hogy ha valaki egy döntésnek, cselekedetnek csak egyetlen vonalon figyeli az eredményét, s a többi – akár tucatnyi vagy még több – következményével nem foglalkozik.

Minden abortusz szörnyűség; akármi is van a hátterében. S ezt leginkább nyilván azok a nők érzik át, akik érintettek. Kétség sem fér hozzá, hogy akik gyermekük elvételét kérik, döntő többségükben nehéz és fájdalmas tusakodáson mentek keresztül. Olyanon, amelyben valószínűleg lelkileg is sérültek, mire megkínlódták a döntésüket.

Ha működésbe lép a rendelet, bizonyára lesz olyan nő, aki gyermeke szívhangját meghallgatva – persze újabb szörnyű lelki tusakodás eredményeként – visszalép az abortusztól. Mondjuk tízből egy. Ezzel megment ugyan egy emberi életet, de egyszersmind kényszerűen magára is húzza azokat a problémákat, amelyeket előzőleg felvállalhatatlannak érzett.

Bizonyára olyan is lesz – mondjuk szintén tízből egy –, aki a gyermek szívhangját meghallgatva összeroppan, s ebben a lelkileg még ellentmondásosabb helyzetben képtelenné válik a döntéshozatalra. Tudjuk, hogy az ilyen feloldhatatlan dilemmák esetében – amikor se jobbra, se balra nincs út – az egyik kézenfekvő „megoldás” sajnos az öngyilkosság. Számíthatunk tehát arra, hogy a szívhang-rendelet következményeként magzattal együtt anyát is elveszítünk.

És mi van a várható többséggel – mondjuk tízből nyolccal – akik a szívdobogás bemutatása után továbbra is kérik az abortusz elvégzését, mert változatlanul úgy látják, hogy nem tudják vállalni az (újabb) gyermeket? Bennük nyilván erősödik a bűntudat és az önvád, nekik még súlyosabban sérül az önképük. A szívdobogás meghallgattatásának tehát az ő esetükben csak romboló hatása jelentkezik.

Igencsak ellentmondásos nyereség tehát, ha a „szívhang-rendelet” nyomán „akár csak egy édesanya dönt gyermeke megtartása mellett”.